Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Egri Viktor: A niklai remete

idegen tájaira. Berzsenyi ezt az ihletet, melyből csodálatos, romantikus színgazdagságú képeit és költői látomásait meríti, „exaltált szellemnek" nevezi. Tudatosan kereste és hajszolta ezeket az irracionális erőket, melyek alkotásra ihlették. A gondolatai nem tárnak megrendítő mélységeket, egyszerű szellem marad mindvégig, de ihletett, aki múlhatatlant az egyszerű köznapi gondolatok köntöseiben, a kifejezés csodás színeiben adott.

Te hoztad a nagy mindenség ezer nemét

A semmiségből, a te szemöldököd Ronthat és teremthet száz világot S a nagy idők folyamit kiméri.

Nincs költőnk, aki Isten mindenhatóságát ennyi fenséggel megénekelte volna, aki a kifejezésnek ennyi erejével kozmikus titkoknak megoldója és megvilágítója volna.

Életrajzírói a már régen a feledés homályába merült német Matthissont és Horatiusi emlegetik tanítómestereiként. Hogy mind a kettőt szorgalmasan olvasta és hogy hatottak rá, az elvitathatatlan. De az édelgő, szentimentális Metthisson unalmas okoskodását, üres virágköltészetét nem lehet Berzsenyi elégiáihoz mérni. Az elinduló költő próbálta utánozni, míg aztán leveti a dagályt és óriásként túlnő mesterén. Matthisson megfésüli, pórázon fogja sekélyes gondolatait, megédesíti szomorúságát, kelleti világfájdalmát, a tanítvány is érzelmes és patetikusan deklamál, de mennyi benne az erő, a szevedély és nagyság. Milyen gőgösen hideg és lázasan patetikus.

„Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de oh, nem, nem lehet gonosz, Mert a te munkád; ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják."

Ennyi megnyugvó fenséggel sem előd, sem utód nem írt a halálról.

Horatius inspirálta, maga Berzsenyi nevezi tanítójának és mesterének. Az enyészet és a múlandóság árnyai kísértik a mestert és a tanítványt is. Rokonok a költészet pásztori hangjában, amikor a téli esték csendjéről a magányos kortyongatás némaságáról beszélnek és a tanítvány éppúgy megráz, mint mestere. De nem puszta utánzója a nagy latin ódaírónak sem, már soproni diákévei után egyénien peng a lantja és