Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Egri Viktor: A niklai remete

később, a niklai magányban zordon elkeseredettségének olyan hangjai csengenek fel, ami páratlan költészetünkben. Szertelen, nyersen gazdag nyelvezettel ajándékozta meg irodalmunkat, gondolatai néhol szétfeszítik a keretet és idomtalanná dagadnak, de még ilyenkor is nyelve mélyülő, ódon zamatja gyönyörködtet.

Ismerte a költészet célját és ebben tudatos volt, amikor mondta: A költőnek nagynál egyebet mondania nem szabad. Magányos alakja így megnő és a fenség magasságaiba visz . . .

Élete utolsó tizenöt esztendejében már nem versel. Kölcsey kritikája bántotta meg annyira, hogy természetének nagy megbántottságában szakít a költészettel. Érzi műveltségében a nagy hézagokat, roppant erőfeszítéssel tanúi, szakemberré képzi magát és tanúimányokat ír a niklai magányban. Esztétikával foglalkozik, hogy helyreigazíthassa Kölcsey bírálatát és tudományosan igazolhassa költészetét. Másfél évtizednyi roppant komor borongás ez, iszonyú gyötrelem, egy roppant alkonyulat, felkészülődés az élet estéjére. A versíró messzenéző szemei ekkor a földre kezdenek tekinteni. A föld és annak népe felé fordul a niklai remete. De már nem a szemével, a szívével nézi a rögön robotolókat. Ez a gyötrelem más, ez orvoslást kaphat. Marokra fogja gondolatait és megírja tanúlmányát a föld robotosairói. Ez a próza Berzsenyi legszárnyalóbb ódája. „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" írja a tudományos nyelv szárazságával a tanulmány elé. Több mint évszázaddal ezelőtt kispapok forintjai segítik kiadóhoz a költőt, ennek a múzeumi irattárban kallódó kéziratnak pedig diákok szereztek idén nyáron kiadót, ami különösen aktuálissá teszi, hogy a szárnyaló ódák költőjével foglalkozzunk. Nem tanúlmány, de örökéletű röpirat ez, átitatva nagy szociális gondolatokkal, egy évszázadra szóló munkaprogrammal.A klasszikus versmérték költője a földmunkások letelepítését, új falvak építését sürgeti. Meglátja, hogy a „meze: gazdaság" legfőbb táplálója a nemzetnek és földosztást sürget, a rozzant, zsúppal fedett viskók helyébe egészséges kislakásokat akar és újfajta népiskolákról ír, ahol korszerű, fejlett földmunkára, a gazdaságra és mesterségekre kellene megtanítani a népet.

A legszebb ódánál maradandóbb költői végrendelet ez a tanúlmány. „Az emberek különválva és ma