Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Egri Viktor: A niklai remete

és hazamegy. Nem lázadó természet, engedelmes fiúként követi apját, majd újból Sopronba megy, ahol retorikát tanul. Az ifjú bor hamar kiforr, Berzsenyi hamar megemberesedik, lélekben megnemesedik és két év múlva a költő elvonul Sömjénbe, átveszi anyai örökségét, meg is nősül, egyszerű, józanlelkű rokonlányt vesz el feleségül és egyszerű, szinte paraszti életet él vele. Vége a forrongás korának, vége a viharoknak, jönnek a csöndes magánynak, a szemlélődésnek remeteévei, amelyben megszületnek első örökveretű, szárnyaló ódái és elégiái az élet múlandóságáról, a melancholiáról, az enyészetről. Felesége soká nem is tudja, hogy férje költő, csak a viaszkgyertyák gyors fogyásán csodálkozik és Berzsenyi kímélni kezdi a gyertyát, mintha belátná, hogy az éjjek csöndes magányában méltatlan kedvtelést űz.

Verseit nem is mutatja senkinek, évszámra az asztalfióknak írogatja elégiáit és ódáit és csak a véletlenen múlik, hogy költővé avatódik. Kis János, a szomszéd falu lelkésze, gyakran eljárogat a földesúr kúriájára és egy nap — 1803 egyik márciusi délutánján — beléptekor Berzsenyit „papirosok" mellett találja. A költő megrettenve eldúgja a papirosokat, ez a jelenet azonban többször megismétlődik és amikor Kis János, akit feszélyez ez a zavart titkolódzás, egyenesen megkérdi: „talán versek? — a földesúr kénytelen-kelletlen bevallja, hogy „igen, tréfából efféle bolondsággal mulattatja magát." Berzsenyi még ekkor sem hajlandó megmutatni verseit, de néhány nap után maga viszi el Kis Jánoshoz négy ódáját, köztük: ,,A magyarokhoz" címűt. Kis János mohó csodálattal olvasta a földesúr verseit, ámulata akkora, hogy a kéziratokat azonnal elküldi barátjának, Kazinczynak. Kazinczy még jobban meg van hatva, határtalan örömében így ír: „Imé, midőn azon kesergek, hogy a szent tűz, mely már csak kevesek szívében tápláliatik, közelít elalvása felé, egy dicső lángot látok fellobbanni!"

A felfedezett Berzsenyi, akit Kazinczy Ítélete egyszerre a nagyok közé emel, teltebb hangon kezd megszólalni. Háborgó napjai elmúltak, ifjúsága szertelen heve lassú tüzzé tisztul, a céltalan szerelmes ömledezés kora lejárt, lezárulnak az utánzatokkal teli dalos költészet évei és ami most jön, egy érett férfiköltészet, az egyéni út az erény magasztalása, a dicsőség hirdetése és követésre való buzdítása, az alacsonyság, az erkölcstelenség és álság ostorozása