Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Neubauer Pál: Az irodalmi elefántcsonttorony mint valóság

sál és a kolektivizmussal, mint irodalmi attitűddel foglalkoznak és akiknek még mindig fontosnak látszik egy-egy izmus, de meglep Brandt nagy könyve, amely nemcsak német alapossággal készült, hanem francia szellemet is sugároz és Babits módjára nemcsak az újabb irodalom teljes ismertetésére törekszik, hanem levonja az irodalmi körök és alkotások törekvéseiből folyó következtetéseket. Ezek persze nem egyszerű értelemben veit esztétikai törvényszerűségek, vaqy, ha úgy akarjuk, kivételek a szabályok alól, hanem megrögzítése a „Werden" folyamatának, az örökké változónak, Herakleitos panta-rhei-jének.

Az események rohamos eaymásutánnisága még tart, sőt úgy látszik, hogy a roham megszilajult, de elült az Izgalmas hajsza az irodalomban: — az író futni engedi a „valóságot" és visszavonul egyrészt a rég ismert elefántcsonttoronyba, másrészt a történelmi múltba, de főként abba a régióba, ahol zaj és valóság teljesen elül: a szellemi régióba. Az elefántcsonttorony ma az egyéni élet, a Persöniichket irodalma, egyes ember lelki analízise lehetőleg egyszerű elbeszélés formájában. A német Josef Roth és Fallada átütő sikere igazolja ezt és a siker nem azonosítható a politikai könyvek nagy sikerével, mert maradandó, akárcsak a háború előtti nagy írók sikerei. Ha pedig van mértéke az irodalmi alkotás értékének, akkor ez csak az állandóság lehet. Állapítsuk meg szégyenkezés nélkül, hogy győztek a régi elvek és hogy az Izmusok annyira leszűrődtek, azaz beolvadtak a régi irodalmi alakzatokba, hogy már nem is vesszük őket észre, ha igazán értékes alkotással állunk szemben. Menekülés a történelmi múltba: a históriai regény és az életrajz nagy sikere. Zweig, Maurois, Emil Ludwig, Lion Feuchtwanger nevei bizonyítanak. A pszichológiai folyamat érthető: százszázalékos elfáradás után bekövetkezett letargia és az űr kitöltése olyan tartatommal, amely értékesebb a ma zavaros és lényegnélküli élettartalmával. A harmadik attitűd az, amelyet szellemi régiónak lehet nevezni és amely a neokatholikus irodalom meglepetésszerű megerősödésében jut kifejezésre.

Egy prágai könyvkereskedés kirakatából teljesen eltűnt a politikai irodalom, bár évekig csak ezek a termékek voltak itt láthatók, viszont a múltkor huszonhét neokatholikus irodalmi könyv, regény és történelem, volt kiállítva, és kérdésemre, hogy külön ilyen hetet