Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Neubauer Pál: Az irodalmi elefántcsonttorony mint valóság
rendez-e a kereskedő, azt a választ kaptam, hogy erre senki sem gondolt, hanem ez azért van, mert a közönség széles rétegei csak ilyen tartalmú könyvek iránt érdeklődnek. Attól eltekintve, hogy Ágostont és Tamást olvassák szorgalmasan azok, akiknek fontos a szellemmel való foglalkozás, az új francia írók neokatholikus regényeit nagyon vásárolják és az új irány hatalmasan és ellenállhatatlanul tért hódít. Mért van ez így? Mert a gondolkozó emberek megelégelték a materialisztikus világszemlélet kirobbanásait és hoszszabb vajúdás után tisztába jöttek azzal, hogy sem újat, sem azt nem nyújthatja, amit harsonázva Ígért. Nem sikerült megfordítani az évezredes tézist úgy, hogy előbb kell felállítani és elrendezni a materialisztikus életkategoriákat, aztán maguktól adódnak a szellemiek és a lelkiek. Az új francia és német irodalomtörténészek elérkezettnek látták az időt az összegező következmények levonására, de senki sem tette ezt oly adekvát és zseniális módon, mint Babits, amikor arisztokratikusnak jelenti ki az irodalmat és ezzel lehetetlenné teszi, hogy a riportregény vagy a politikai irodalom helyet foglalhasson az irodalomtörténetben. Győzött az elefántcsonttorony, a régi, amely új, és győzött az egyéni belső megélés minden gigantikusnak kikiáltott külső történés fölött. Valami egészen primitív és mindig tudott , csak néha elfelejtett értékelés győzött: újra tudatossá vált, hogy a Szellem az igazi valóság, mert az örökké Változó, a herakleitisi panta rhei nem lehet az. Bármily egyszerűnek is látszik így ez a tétel, el kellett jönnie anak az irodalomnak, amely ezt a mi korunk számára bebizonyította. Ezért van az, hogy Thomas Mann ősidőkből merít új trilógiát és tagadja a kort. Eziért van az, hogy az új irodalomtörténész nem biográfiákat, hanem ideográfiákat ír és így teszi teljessé a szintézist. NEUBAUER PÁL A MAGYAR ÍRÁS az egyetemes magyar szellemiség lapja!
