Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Fodor Béla: Ki az a Jani?
zem. De így méltányosnak tartanám, hogy eltartásukhoz legalább is hozzájárulj. Felezzük meg a terhet . . . Apára ne neheztelj. Ö olyan, amilyen, más sohase lesz. Öt nem lehet meggyőzni, hogy nincs igaza. Szerinte az apának mindig igaza van gyermekével szemben. Anya meg már nagyon öreg, rá se ismernél. Cselédnek nem mehet ... Ha csak negyven pengőt küldenél havonta, nekik elég volna. A lakás itt csak tizenöt pengő. Én kimehetnék külföldre, ott találnék állást. írjál hát s írj anyának is egy pár jó szót. Ö mindig rád gondol . . ." A levél elment. — Na, most már megkapta, — mondta Eszter anyjának két nap múlva. — Ha holnap válaszol, akkor szombaton itt van a levél. Szombaton nem jött semmi, a levélhordó elhaladt a ház előtt, de nem tért be. Vasárnap ír majd, bíztatta anyját Eszter, akkor ráér. Kedden itt lesz a válasz. A levélhordó azonban kedden is elment a ház mellett. És elment másnap is, harmadnap is és nem lépett be a második, sőt a harmadik héten se. A két szív belefáradt az izgalmakba. Eszter aztán másodszor is írt, — hátha elveszett az első levél? De a másodikra se jött válasz. írt hát harmadszor is. így írt: „. . . Olyan rossz nem lehetsz senkihez, mint az anyádhoz voltál. S egy anya nem üthet vissza. Egy anya még azt se kívánhatja a fiának, hogy verje meg az Isten . . . Ö Katót se bántotta soha s Kató mégis kijelentette, hogy nem teszi be hozzá a lábát . . Téged is csak ő heccelhet . . . Okod tehát nincs semmi, de semmi, csak a gonoszságodat elégíted ki ezzel. Mert gonosz vagy, Jani és egy senki vagy, az emberek tudomást se vesznek rólad, még a gonoszságodról se. A gyűlöletedre mindenki fütyül, — csak anyát érdemes gyűlölnöd, mert ő az egyedüli a világon, akinek az fáj . . . Mondd, tudsz aludni éjjel?" Ez a levél is elment. Ez volt a legutolsó. Azóta elmúlt egy hónap — gyötrelmesen hosszú idő — de Jani, úgy látszik, tudott aludni, mert nem írt. Horváthné az idő alatt végezte a maga dolgát gépiesen és görnyedten.. Homloka sima maradt, a szeme tiszta, de hogy belsejében mi minden mehetett végbe, azt még Eszter se tudta. Mintha befagyott volna, olyan hallgatag lett. Eszter valósággal megijedt, hogy tegnap egyszerre
