Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Fodor Béla: Ki az a Jani?

teremtést, aki tele volt rosszindulattal és gyűlöletéhséggel. Az öreg Horváthné világosan látta a szakadékot, melybe fia zuhanni készült, — Kató atyja az ő bátyja volt — de nem segíthetett rajta. Nem is tiltakozott ellene, csak éppen belebetegedett. Az esküvőre nem bírt elmenni, de utána azért lányának tekintette Katót. Az persze gyűlölettel fizetett érte. Nem feledte el az esküvőről valá távolmaradást s nem bocsátotta volna meg, ha ezer évig is élt volna. Szinte egészséges lett a gyűlölettől. Anyósáról kiterjesztette apósára, sógornőjére, a rokonságra, végül férjét is gyűlölte, mert ez volt hozzá legközelebb, ezt gyűlölte legjobban.

Az esküvő után Berlinbe mentek ki. Jani ott valami tejtermék üzletet nyitott és lassanként tollasodni kezdett. Idehaza azt hitték, hogy jól élnek együtt. Az ellenkezőjét csak tavaly tudták meg, mikor az öreg Horváth meglátogatta őket.

Nem apai, sem öregapai érzések vitték oda az öreget, hanem a szükség. A fenyegető nyomor, mely a Horváthékat is elérte.

Az öreg paszománykészítő volt annakidején, de néhány éve abbahagyta mesterségét s azóta csak uralkodott. Hiszen Eszter akkor már hivatalba járt és szép pénzt keresett.

Az Úristen tudja, hogy került ez a világoslelkű lány ebbe a környezetbe. Úgy élt itt, mint fehér galamb a varjak között. Játszva végezte el a felsőkereskedelmit, játszva tanult meg négy nyelvet szinte tökéletesen, nagyszerű matematikus volt, kitűnő rajzoló s emellett igénytelen, mint egy fakir és magános, mint egy pók. Fizetését szüleinek adta. Még csak rendes ruhát se csináltatott magának Egyszerre megfordult minden. A külföldi cégek kivonultak az országból, vagy összezsugorodtak, Eszter egyszerre csak állás nélkül maradt. Áz idén lesz három éve, hogy nem jár hivatalba... A félrerakott pénz meg ijesztően fogy.

Az öreg Horváth hát Berlinbe ment a nyáron, hogy fiánál maradjon. Hogy könnyítsen Eszter helyzetén, kinek elég gond lesz az anyját eltartani. Ott is maradt — két hétig. Aztán visszajött s azóta tüzet okádott a sok lenyelt sérelemtől.

Horváthné megtudta tőle, hogy balsejtelmei valóra váltak: a fia házasélete maga volt a kénköves pokol. A házastársak marakodtak mint a kutyák. Szegény lányuk, a kis Trude! Ez az aranyhajú angyalka. Hogy ez