Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Szitnyai Zoltán: Budai vacsora

Iáit szőtték magukban. A kereskedő egyik üveg pezsgőt rendelte a másik után.

Aztán váratlan dolog történt, lla épp a kapitánnyal tért vissza a táncból, amikor a széthulló embergomolyagból egy fiatal hölgy furakodott utána. Ahhoz az asztalhoz tartozott, amelyhez a szolgabíró is. Megszorította lla karját és a viszontlátás lázas örömével mondta: — lla! — Aztán várt, ajkai széfén apró mosolyokkal, hogy felismerjék, lla először hűvösen, homlokáig húzott szemöldökkel nézte s végre felragyogott az ő arca is: — Cica! Hevesen összecsókolodztak. — Gyere szívem — s Cica lla karjába karolt, — Ülj át pár percre hozzánk. — Nem — torpant meg lla hirtelen s gyors kérleléssel tette utána: — Te ülj át hozzánk. Letelepedtek lláék asztalának végén. A négy férfi egyszerre elcsöndesedett. Megzavarta őket az idegen hölgy jelenléte. A társaság meghitt bizalmasságát feszesség váltotta fel. lla már nem is törődött velük, egymásra zúdított mondatokkal elmerültek a közös gyermekkor emlékeiben. Vasyné, aki mindent a hasznosság szempontjai szerint mérlegelt, új lehetőségeket pillantott meg a Cicával való véletlen találkozásban. Ö eddig is csak azért ragaszkodott a négy férfihez mert nem akadt megfelelőbb náluk. Ha azonban lla, Cica révén, például ebbe a társaságba kerülhetne ... És mért is ne? Egész meghatódott, amikor Cica egy pillanatra eltávozott az asztaltól, hogy nyomban visszatérjen egy magas, szőke fiúval, aki a fivére volt.

Ugyanakkor a szolgabíró is elrendezte már magában váratlan találkozásuk fonák és kellemetlen érzését. Egy darabig táncolni sem mert és háttal ült le az asztalnál, hogy elbújhasson lla tekintete elől. Csak szokatlanul vidám és éles nevetését hallotta olykor. De ha Cica is nyíltan barátságot vállal llával, sőt át is ül az asztalukhoz, neki sem kell tovább bújkálnia. Némi elfogódottsággal, de azért mosolyogva is, ab