Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Szabó Pál: Benedek a törvény előtt

luknak szólt. Az volt benne ebben a kiáltásban, hogy lássátok ti emberek, miért veszekedtek? Most itt kell, hogy várakozzatok a folyosón és azért olvasom ilyen félelmesen neveteket.

A lókupec bement társaival együtt a szemüveges után és Benedek Péter újra árván maradt. Egyedül maradt sok-sok el nem mondott szavával, ami összegyűlt benne reggeltől mostanig. Kunt, a városban delet harangoztak, éhes gyomrában, bizonytalan időhöz szabott várakozásában százszoros erővel kopogott vissza ez a harangkongás. Nyolc órára van beidézve és immár tizenkettő. Négy álló órája vár az igazság után és most is ott van vele, ahol a mádi zsidó.

öreg anyóka evett a másik lócán, időtől, számtalan széltől kékre cserzett kezében vacogva zörgött a papír, melyből eszegette az ennivalót. Majd bevégezte az evést, de a szája még járt, darálta a most és rég megevett ennivaló ízét. Nyilván, most éhes se volt, de ha eszik, könnyebben esik lelkének majd az igazság. Keszkenőbe kötözte be a maradékot, aztán felállt. öreg csontjait belenyújtóztatta a levegőbe és megindult apró topogással keresztül a folyosón, mert írást látott meg a szemközti falon. Ahogy ment, tépett papiros hullott le szoknyája ráncaiból. A papír kavargózott, a néne kopogott és megállt a fehér zománctábla előtt.

Mint az előbb, hogy összevonta a folyosó várakozó népét a bokázó légy táncos muzsikája, most éppen úgy egyszerre olvasta el mindenki az írást. Lehettek még nyolcán, vagy tizen. Odaálltak a néne háta mögé, sokáig nézték, olvasták:

„Ügyeljünk a tisztaságra."

Ennyi volt felírva a falra csupán, de olyan szépen lecsitult ebben a néhány betűben az igazság után sóvárgó lelkek forradalma. A hosszú várakozásban megfeneklett tervek, gondolatok zűrzavara feloldódott ebben a né