Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Mécs László: Milói Vénus, láttalak!
MILÓI VÉNUS, LÁTTALAK! Kamasz-vágyaknak mágneses édene! Hogy egyszer lássam isteni termeted: hosszúra nyúlt kamasz-koromban Párisig elgyalogoltam volna! Tudósok mérték arcod, inad, hasad, vállad, csípőd és térded arányait s kimondták, hogy szépségkirálynő s Vénusa vagy te a Vénusoknak. Most láttalak hát mézizű szép Csoda! öt perc gyönyör, ötpercnyi sívár közöny. — Aztán órám kémlelve várok s fojtogatom csúnya ásításom. Szépséged albumát hamar át meg átlapoztam, istennőm! Bíz igen kevés! A múlt s jelen pogányság ennyit tud csak a Nőn megimádni? Ennyit? Tudok nőkről, akiknek a századok mérték értékét, ámde hiába, mert csak Isten mérhetetlensége mérheti rajtuk a szépség titkát. Ülök s szemléllek. Álmodom is talán? Nagy lepke-szárnyon szállnak a régi nők s az újak is: szépségkirálynők, kiknek a bája örökre rejtély. Cecíliának mártiri bíbora hogy lángol s Kis Teréz szűzi himpora, míg Árpádházi Szent Erzsébet özvegyi bánata boldog bársony. Isten kertjéből rajzanak illatos szép szárnyon, legszebb köztük a Szűzanya Évezredes talányok! Nézed, mint a pucér csiga pillangó-rajt. Vizsgálják felfújt sok kicsi kincsedet, majd felnevetnek és magam is velük: hosszabb, kurtább kamasz-korában ó, de szamár is az Ádám-fajta! Királyhelmec, 1934 augusztus 12. MÉCS LÁSZLÓ
