Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...
Most felugrik és, félig öntudatlanul, kiböki a száján: — Hisz az a fiam! — és elvágódik a padlón. A tompa zuhanástól megretten a leány, magára kanja a leoldott ruháját, kijön a spanyol fal mögül, látja, mi történt. Felsíkolt. Az ajtó nyílik és az ápolónő, rosszat sejtve, előre jön. Felemelik az ájult embert, magához térítik. Vengerszky körülhordozza fáradt tekintetét, nem mer a leány szemébe nézni. A nő egy lépéssel megközelíti. — Hát ön nem Bodor főorvos úr? — kérdi a nő. — Nem kérem, én csak helyettesítem őt. Vengerszky doktor vagyok. — És mélyen sóhajt. Az ápolónőre néz, aki feszélyezi őket. És most valami ürügy alatt kimegy a rendelőből. — Én nem tudom, mit gondoljak... kedves gyermekem, én jóvá teszek mindent... hisz ez rettenetes... — Az orvos felállt, de a leány is hátrált. — Nekem semmi se kell, ön most azt hiszi, hogy én szántszándékkal jöttem ide, mert tudtam, hogy ön annak a gazembernek az apja! Azt hiszi, hogy zsarolni akartam? Tévedni tetszik, én tiltakozom minden látszat ellen. Engem akkor rosszul ismer a doktor úr. Én egy rendes ember vagyok. Nem vagyok olyan, mint az ön fia. És én nem akarok magukról tudni, maga ne is segítsen rajtam. Van még elég orvos, aki megteszi. És belenyúl vadul a rediküljébe, egy csomó pénzt dob az asztalra. — És most ajánlom magam. Az orvos nem tud fölocsudni, a nő már becsapta az ajtót, Vengerszky magára marad. Először érezte életében, hogy fölösleges ezen a világon. Mert csak fölösleges embereknek vannak fölösleges kérdései. Vádolja magát és védekezik egyszerre. De hiszen őt nem kíváncsiság vezette. Inkább valami humánus részvét indult meg benne, amikor tisztázni akarta a nő múltját — Ne légy jó! — vibrál az ajkán egy késő megbánás. És most itt ül összetörve, tehetetlenül, mint egy olyan tűzoltó, aki mentés közben még jobban feléleszti a tüzet és odaég. — Tönkre tettem a fiamat, — villan át az agyán, hiszen most ő maga fogja forszírozni, hogy bontsa föl az eljegyzését. Ennek az ártatlan teremtésnek meg kell adni az illő elégtételt. A kreatúrát meg kell menteni, eleget vergődött,
