Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...

eleget alázták meg, már megérett a megváltásra, csak őneki kell eltűnni — világosan, félreérthetetlenül cikkáznak benne a gondolatok.

Még ott ül a karosszékben. A más karosszékében... Világosan látja a helyzetét. Felidézte a végzetet, egy gyerekes, jóhiszemű és ártatlan kíváncsiság miatt. Bűnhődnie kell, ez világos. De hogyan? Nyitva előtte a szivardoboz. Ott feküsznek benne kollégájának nehéz, drága szivarjai; eddig nem nyúlt feléjük. Halálos méreg ez a szívének, mely már eddig is kezdett kihagyni. Már berozsdásodott, akárcsak a prakszisa... Most mohón rágyújt és egyre erősebben, feltétlenül bízik abban a kis agyi erecskében, mely előszeretettel szokott megrepedni, ha jön az az ictus haemorrhagiens. Az agyvérzés banális tünetei lefolynak a képzeletében. Vizsgálgatja magái és reméli, hogy ellenállása is csőd előtt áll. ítéletet tart önmaga fölött.

Ez az utolsó szigorlat, amelyen mindenki megbukik. A halálra gondol. Sűrűn eregeti ki a füstöt. Kábulni kezd. Valami könnyű lebegés játszik vele, amely tele van nirvánába vesző ígéretekkel. Most már végkép elfelejti, hogy a fia hiába várja ott annál a vendéglői asztalnál ebédre? A fia még semmit sem tud, ő mindent. Most már nincsen fia, csak egyetlen egy akarata: Nem lenni!

Hallja, amint az ápolónő tesz-vesz a másik szobában. Még sem mer bejönni. — Haza mehet Juci, — adja ki a rendelkezését előkelő hanyagsággal.

Utolsó rendelkezése az életben... A szivar nem izük ... A mappán ott hever a pénz, amit a szegény leány a fejéhez vágott.

Az egyik papírpénzen új szivarra gyújt. Egy villamos gomb után kapkod. Be kellene rendelni a végzetet, hogy intézze el sürgősen, mint egy halasztást nem tűrő aktát. A szivar egyre kábítja: régi antik hősökre gondol, akik hasonló helyzetben kardjukba dőltek. Tudja, hogy ő is felszabadította a Rontás szellemét, egy gonosz varázslat foglya ő most és menekülni próbál. A semmibe ...

De most végre valami szokatlan nyomást érez az agyában. Ez az az artéria — gondolja és érzi, hogy már nem késik soká a felszabadító, megváltó repedés.

— Ruptura, — mondja gépiesen, mintha súgással ki akarná segíteni a végzetet és mintha ellenőrizné a végső szimptomát.