Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...

a fia menyasszonya részére, és nagyon őrült, hogy a gazdag bankár lányának az orrát nem fogja megcsapni az a szegényszag, melytől ezek az elkényesztetett dámák annyira irtóznak.

Másnap korán reggel ment be a Bodor rendelőjébe. Juci, az ápolónő, már ott várta szolgálatkészen.

— Mégis

ma intézzük el azt a zongoratanárnőt? — jelentette neki a rapportot, miközben ráadta Vengerszky doktorra a fehér kabátot.

— Igen,

igen, tudom, tizenegyre rendeltem be.

— Csak

futná az időből. Már nyolcán várnak. —És felragyogott az ápolónő szeme. Vengerszky elpirult, bántotta, hogy ez az ápolónő is őrül a praxis aureának, de legyőzte magában a megsértett hiúságát.

Elvégre volt ebben az örömben valami megható és tiszta összetartás.

A szegények, a nincstelenek, a szürkék összefogása és forró, láthatatlan kézszorítása.

Vengerszky megkezdte a munkát. Alig vette észre, hogy a délelőtt már elmúlt; órájára nézett, várta már, hogy a zongoraművésznő itt legyen. Egy negyed óráig tart a bemosakodás, a beavatkozás eltart, ha sokat számit, egy fél óráig és akkor fél egykor már együtt lehet a fiával, akivel ma együtt fog ebédelni annyi év után először. Mert a felesége halála óta feloszlatta Vengerszky a háztartását és azóta külön étkeznek a házon kívül.

— Talán

még is jó lett volna asszisztenciát igénybe venni, — jutott eszébe Vengerszkynek, mert hátha tévedett a tegnapi vizsgálatnál. A zongoratanárnő ugyan határozottan azt állította, hogy csak egy hónapos az ügy, de sosem lehet tudni, lehet hogy a felületes vizsgálat miatt elnézte a dolgot...

— No

de nem baj, akkor is itt van Juci, neki nagy gyakorlata van az ilyenben. Úgy sem lesz baj... És fütyülni kezdett egy divatos slágert.

Vengerszky észrevette, hogy mennyire megváltozott az utóbbi napok alatt. Különcködő „tudós" szakállát is fel kell frissíteni, egy kis fekete szín jó lesz azon, hogy elfújja azt a piszkos és gyanús ködöt, amit az örökös gondok hervasztottak az arcára. Általában egyre intenzívebben érezte, ahogy a jólét illata csiklandozza az orrát, most érezte, hogy a pénznek nem szaga, de illata van. — És már arra gondol, hogy milyen nehéz lesz majd leszokni erről a jólét