Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...

ről, melybe most váratlanul belecsöppent. Szappanozta a kezeit, közben a tükörbe esett a tekintete és most már feltűnően frissen látta viszont az arcát.

Juci benyitott és jelentette, hogy az „eset" már megjött. — Rögtön meg vagyok, mondta derűsen Vengerszky.

— Beküldhetem?

— Tessék,

lehet. .

Már akkor sisteregve forrtak a műszerek a sterilizátorban s a gőz jókedvűen dobálta a tágitókat, mintha játékszerek lennének. A műszerek valami baljós pompával csillogtatták ezüstös fényüket, melyeken már fürge szökőkutakat kívánt az „eset" kiömlö forró vére...

Az „eset" belépett.

—• Jó napot kedves gyermekem — fogadta barátságosan az orvos a zongoratanárnőt, aki megnyerő modorával már a tegnapi első vizitnél is megtetszett Vengerszkynek.

— Üljön

csak le, rögtön neki látunk, biztatta az orvos, miközben leöblítette leszappanozott ujjait.

Vengerszky most alaposan megnézte a leányt. Végtelen szomorúság tükröződött az arcán. Egy árnyalattal sápadtabbnak találta, mint tegnap.

— Doktor

úr, én úgy félek — sírta el magát a leány és a zokogás csak úgy rázta karcsú, törékeny testét.

— Ha

fél, akkor nincsen értelme az egésznek.

Most az ápolónő nyitott be.

— Rögtön

Juci, majd ha hívom, — És az ápolónő visszahúzódott. Vengerszky leült a leány mellé.

— Ha

meggondolta, az sem baj, nem történt semmi. Sőt, ha tudni akarja, nem is szívesen csinálom; nem mintha tiltakozna bennem valami morális szempont, vagy efféle svindli; kizárólag a maga személye miatt vagyok ilyen halasztgató állásponton. A nő könnyes szemekkel nézte őt.

— Belátom,

kedves gyermekem, hogy ez az apparátus ellenem szól. Nézze kérem, ki van főzve minden, egy fél óra múlva túl is lehetnénk az egészen, de most hirtelen, ahogy magára néztem, eszembe jutott valami, hogy ez nem megoldás. Én már végig csináltam sok száz ilyen esetet, de ennyi ártatlanságba, úgy értem, ilyen koncentrált ártatlanságba még sohasem ütköztem. Ne értsen félre, én biztos