Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Németh Antal: Vörösmarty

gyújtás), az égi szerető elhagyja a földi embert, aki ettől kezdve olthatatlan vágyat érez az égi kedves után, mert a valóságélmény intenzitása soha nem versenyezhet az álomélményével. A hős útrakel, hogy viszontláthassa az égi szeretőt. A mese-alkotó fantázia szurrogátummal él a valóságos újabb vágykielégülés elmaradása miatt és fáradságos kalandok árán összehozza az álomalakot a földi emberrel.

Csongor es Tünde látszólag álomszerűén kuszaszövésű alkotás. Azt még — tudtommal — idáig senki sem vette észre, hogy a belső összefüggések „mágikus rend"-je mellett egy — talán öntudatlan, talán tudatos — kompozíciós rend is uralkodik ebben a drámai költeményben. A jelenetek rendje.

Az első és utolsó kép: Wunscherfüllung. A második és tizedik mindkettő Csongor-jelenet, a filozofikus, a szőreimen túli perspektívák megtárása. A harmadiktól kilencedik képig: vándorlás, keresés, harc a rontás ellen. A harmadik képnek, Hajnal országának megfelelője a második részben az Éj-jelenet. A negyedik kép ugyanúgy vidámabb hangokat üt meg az ördögfiák mókáinak mogelevenítésével, mint a nyolcadik, amely Mirigy-vizió-szuggerálása, amikor más leányalakot akar elfogadtatni Csongorral és ezáltal bűnbe akarja vinni. Az ötödik és hetedik egyformán 1. Kert.

Tündérfa.

2. Hármas

út.

3. A

Hajnal országa.

4. Mirigy

házának udvara. Az ördögfiak machinációi.

5. Szoba.

Ledér-jelenet.

11. Kert. Elvadultam

10. Hármas út.

9. Kietlen táj. Éj országa.

8. Varázskút. Mirigy machinációi.

7. Szoba. Ledér-jelenet.

6. Kert. Csongor alva várja Tündét.