Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Németh Antal: Vörösmarty
Ledér-jelenet. A dráma fordulópontja pontosan a középre esik, amikor a hatodik képben Csongor alva várja Tündét és emiatt örökre el kell válniok. A dráma első fele optimista, második fele pesszimista és a megfelelő párjelenetek egymást kiegészítik, ellensúlyozzák, magyarázzák, megvilágítják. A drámának ez a sajátságos konstrukciója, mely grafikailag valami szabályos, önmagába visszatérő görbe vonallal, illetve egy abba rajzolható, tizenegyoldalú sokszöggel volna ábrázolható, logikusan a pesszimista befejezést követelné meg, amint azt Babits Mihály is más okokból megérezte és bizonyította. Csongor és Tünde találkozása újabb bizonyíték amellett, hogy a formaművésznél erősebb volt Vörösmartyban az expreszszív-szubjektivizmus: halhatatlan drámahőssé objektivált önmaga, aki valamikor csak álmaiban egyesült szerelmével, azután elmentek egymás mellett, anélkül, hogy valósággá lehetett volna vágya, legalább a költészet világában magáénak akarta tudni a soha el nem ért ideált . . . NÉMETH ANTAL
