Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Németh Antal: Vörösmarty

visszavezetni a Csongor és Tűnd e-mese családfáját. A legújabb mesekutatás azonban megtalálta a görög míthosz egyiptomi gyökereit is, a Kr. e. II. és Kr. u. IV. század közötti időből származó, vallásos eredetű egyiptomi Erős és Psyche-ábrázolások alapján. Az égi és földi lény egyesüléséről szóló mese minden népnél újra és újra felbukkanó témakör, mely „az emberi szellem törvényszerű termékének tekintendő", úgy, hogy szükségtelen a Benfeyféle mesevándorlás-elméletet magunkévá tennünk; E. B. Tylor és A. Láng elmélete a mesék poligeneziséről a jelen esetben inkább alkalmazható. A szanszkri't Pururavas és Urvasi-mese például benső rokonságot mutat a görög Ámor és Psyche-mesével, mégsem lehet vándorlást kimutatni. Mindkét mesében találunk igen erős diszpozíciót a szimbolikusságra, mely a szanszkrit esetében implicite létezik, a görög mese esetében azonban nyíltan áttör a meseanyagon. Az égi és földi lény egyesülése és a belőle származó bonyodalmak motívuma a serdülés-kori álmokból meríti eredetét.

Gyakran szerepel pubertáskori álmokban, mint vágyteljesülés, szerelmi érintkezés fantáziaalkotta alakkal. Primitív népek és gyermekek nem tudják szétválasztani az álom és az éberfantázia világát a valóságtól és az erotikus álomélményt realitásnak tudják, aminek csak az mond ellent, hogy az álomalak jövés-menését senki más nem látta, utána hosszú időre eltűnik, viszont az élmény igaz voltát fiziológiai jelenségek bizonyítják. Nem lehet más magyarázat, mint hogy valami természetfölötti lénynyel szeretkezett a halandó. Leggyakrabban éjjel, sötétben, álomidőszak alatt történnek ezek a „látogatások" és ha a tudattalan kritikusi attitűdben lép fel az élménnyel szemben (tiltott fény