Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Képzőművészet - Ártinger Imre: Petrovics Elek

tathatja be minden nagy képviselőjére kiterjedő teljességgel. E téren kevés, de csak magasan kiemelkedő művel iparkodott kiegészíteni a nagyon is érezhető hiányokat, feláldozva a didaktikus folytonosság kicsinyes és nem múzeumi szempontjait. Volt azonban egy terület, ahol nem engedett a tökéletes és nívós alaposságból s ez a magyar művészet területe volt. Szerelmes mohósággal szemlélte a magyar művészek alkotásait és kutatta fel az elfeledett magyar mesterek elfeledett képeit is. Egységes koncepcióval, minden részletében alaposan átgondolt tervvel először a XIX. század művészetének fejlődéstörténetét alakította ki a múzeum falain. Tudásának és finom Ízlésének biztonságán át mérte le az értékeket, kiselejtezve a meglevő anyag nem időtálló darabjait s a folytonosan szaporodó új szerzemények beiktatásával olyan meglepő képpé bontakoztatta ki XIX. századbeli művészetünket, amely a magyar művészi alkotó erőt is teljesen új és váratlan megvilágításban tüntette fel. Múlt századbeli festészetünk főleg Petrovics Elek bemutatásában és az ő értékelésén keresztül tett szert arra az egységes erőre, amelynek révén szellemi életünk nagyszabású megnyilvánulásaként hathatott.

A múlt iránti kötelezettségét leróva, Petrovics Elek egész leikével a maga korában élt, szeretetteljes és mégis tárgyilagos megfigyelő volt. Kortársai művészetéből csalhatatlan ösztönnel válogatottá ki mindig a legmaradandóbbat. Minthogy biztos ítélete volt, amit gazdag tapasztalatai azóta csak élesítettek, egyéni ízlésének kiütközése sohasem ártott a kötelező múzeális szempontoknak. Ellenkezőleg, — előszeretetének kidomborodása jóleső üdeséget vitt a múzeum hideg falai közé, anélkül, hogy bármelyik részét is múló értékek efemer kiállításává alacsonyította volna. Hogy néha mégis olyan kiváló müvek siklottak ki kezei közül, amelyeket ma fájdalmasan nélkülözünk, az tisztán anyagi megkötöttségével magyarázható, — hogy átmenetileg olykor nem értékálló anyag is került hozzá, azt pedig sajátos művészetpolitikai viszonyaink teszik érthetővé, minthogy leromlott viszonyaink a múzeumi vásárlásoknál karitatív szempontoknak is szerepet adtak.

Nagy érdeme Petrovics Eleknek az is, hogy a vezetése alatt álló gyűjteményeket szellemi közéletünk hatékony tényezőivé tudta tenni. Csendes, de fáradhatatlan munkásságával széleskörű érdeklődés középpont