Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Képzőművészet - Ártinger Imre: Petrovics Elek
jába állította a múzeumokat. A szó legszebb értelmében modern múzeumigazgató: módszere és célja nem a tudományosság örve alatti rideg elzárkózás, hanem az volt, hogy a múzeumoknak az élettel való szoros kapcsolatát építse ki. Nem hozzáférhetetlen kincsestárnak tartotta a múzeumokat, hanem izgató, inspirációtadó, örök szépséget árasztó és állandóan a legmagasabb intenzitású élettel telt erőnek, amelyből mindenkinek jól essék idealizmust meríteni. Ezért eleven intézményeket teremtett magának és nem riadt vissza attól sem, hogy a nagyközönséget időközi speciális kiállításokkal, új szerzemény-bemutatásokkal múzeumai köré gyűjtse, Petrovics hatalmas munkássága csak egyéniségén keresztül érthető meg. Művészet-imádata mindenhova a múzeumok szépség-atmoszféráját szeretné árasztani. A napi megítélés szűk látóköréből a legbanálisabb kérdést is az állandóbb szempontok magas szintjére óhajtja emelni, — a múzeumba viszont az aktuális élet friss lüktetését és mozgékonyságát plántálja át. Kiváló képessége van ahhoz, hogy az emberekben érdeklődést keltsen fel a művészet iránt. Szeretetreméltó, finom modorának, melyet mindig valami szemérmes tartózkodás jellemez anélkül, hogy a közvetlenség rovására menne, nagy része van abban, hogy a legnehezebb viszonyok között is mindig áldozatkészségre bírta mindazokat, akikhez a múzeum, vagy a művészet érdekében fordult. Környezetébe, kiterjedt ismeretségébe beleojtotta azt az érzést, hogy múzeumainkat anyagilag támogatni hazafias és erkölcsi kötelesség. Sokan vették át akaratlanul is Petrovics lelkesedését és szeretetét a műtárgyak iránt. A világháború alatt ellankadt magángyűjtés az ő szuggesztív egyéniségének befolyása következtében lendült fel újra és a közönség csak az ő tekintélyével fémjelzett vásárlások után mert értékállandóságot tulajdonítani a modern művészetnek és annak gyűjtésével foglalkozni. Petrovics céltudatos, de mindig tapintatos propagandája nélkül aligha keletkezhettek volna újabban olyan magánygyűjtemények, melyek hova-tovább az élő művészet legnagyobb értékeit halmozzák fel falaikon, — mint például elsősorban Fruchter Lajosnak, a legáldozatkészebb és legjobb ösztönű művészettamogatónak pompás modern gyűjteménye. Petrovics Elek csak hivatásának él: legmeghittebb barátai a műtárgyak. Áhítatos megbecsűlője minden