Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Farkas István: Szlovák irodalmi szemle

letett. A gödröcske sem anyjának, sem a szomszédoknak nem tetszik s anyja aggódva várja, milyenné serdül majd föl a lány. Végre ez az idő is elérkezik s Annna a gödröcskével együtt a lazok (tanyák) világának egyik legszebb leányává fejlődik, akinek álián a gödröcske több legény szemét megállítja. Különösen kettő, Péter és Máté versenyeznek a szívéért. Péter csöndes, szelíd legény, lopás vagy lókötés is aligha terheli lelkiismeretét, míg Máté messze környéken ismert, rabiátus természet, akinek több dolga van a csendőrökkel, mint a templommal vagy a gazdasággal. Anna szíve már megérett az ifjú szerelemre s talán Máté a maga duhajságával közelebb is áll a szívéhez, mégis, amikor Máté egy este véres kézzel állít be hozzájuk és meg sem öleli őt, szíve lassan Péter felé hajlik s annak felesége lesz. Máté ekkor a börtönben van. Amikor az esküvő napja elérkezik, szeretne bosszút állni a szerencsésebb Péteren, leüti a börtönőrt, amiért két évi újabb fegyházra ítélik. Péter a polyánavidékiek gorombaságával tartja az új asszonyt, amiről Máté a börtönben is tudomást szerez. Még onnan írja, hogy ha kiszabadul, törvényt fog tartani. De közben mintha meggondolná a dolgot, az újabb két hosszú esztendőt sokallja a két régen nem látott női szemért s józanabb fővel kerül ki a börtönből. Útja egyenesen Péter felé viszi, aki szokása szerint a korcsmában ül. Mindenki várja a nagy leszámolást. Anna remegve vesz tudomást Máté érkezéséről. Nem tudja mit tegyen, amikor hozzák a Péter halála hírét. Szinte eszét vesztve, revolvert vesz a kezébe s a házuk felé ajándékkal közeledő Mátéra lő és lábán találja. Közben azonban kitudódik, hogy Péter maga okozta halálát, mert berúgott állapotban lecsúszott a szakadékba s ott halálra zúzta magát. Amikor Máté sebéből felgyógyul, feleségül veszi Annát s most már sokkal jobban megbecsüli, mint általában a Pólyán alatt becsülik az asszonyokat, mert a rátámadó asszonyban a hű feleséget és a temperamentumos asszonyt látja, akivel nem jó komolyan kikezdeni.

A Jamka olvasásakor akaratlan Garvay Andor drámája jutott eszembe, a „Benn az erdőn". Hronsky szintén a tenyerén hordja népének tragédiáit. Alakjai olyan elevenek és drámaiak, hogy minden cselekményükkel és cselekvésükkel csak drámai képkeretbe illenek. Hronskynak kellene betölteni azt a hézagot, amit a szlovák drámában Tajovsky és Stodola után már erősen érezni.