Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Farkas István: Szlovák irodalmi szemle
Remélhető, és a szlovák irodalom előre elkönyvel-hető nyereségét jelenti, hogy a most tisztán irodalomnak élő és a Slovenská matica titkári székében ülő Hronský nemsokára mégis drámát ír a Polyána általa annyira ismert, tősgyökeresen népi alakjairól. A könyv ízléses nyomdai kiállítása a túrócszentmártoni Könyvnyomda részvénytársaság munkája. A Slovenské pohľady könyvtárának másik érdekes kötete Zuzka Zguriška Dvanácť do tucta (Tizen kettőt egy tucatba) c. novelláskötete. Úgy látszik a kiadás évében a Matica és a Pohľady olvasótábora még szívesen vette a novellákat. Zguriška a Myjavavidék kedves tájszólásával ír inkább humoros, mint drámai rajzokat. Sok mulatságos figurája Móricz Zsigmond anekdótás kedvére emlékeztet s aki bele tudja magát élni a szlovák nyelv nyugati zamatéba, kedves órákat tölthet el a könyv mellett. Még a Rabovka (Rablás) is humorosabb oldaláról látja meg a forradalom után lavinaszerűleg megindult korcsma- és üzletrablásokat. A jó falusi nép a kisváros példáján és két kidobott részeg ember sorsán felbuzdulva, mindent elhord a falusi zsidó kereskedő boltjából, de amikor a csendőrök komoly nyomozást indítanak, a falu népe a rablott holmikat egy közös helyre hordja s a férfiakat eltávolítva, az asszonyok veszik kezükbe az osztogatást. Persze, a rablásról mit sem akarnak tudni s a csendőrök kénytelenek az egyszavú faluval szemben a nyomozást abbahagyni. Jó novella a študent (A diák) is, amelyben egy gazdag parasztfiú városi iskoláztatása elevenedik meg. A fiú apja egy fokkal magasabban érzi már magát a falusi ranglétrán, amióta fiát a városi iskolába íratta. A fiú azonban oda is magával viszi az eldugott falu megnemalkuvó elégedetlenségét és ősi erejű ösztönével kellemetlen helyzetek elé állítja a tanárokat, de szüleit is. A Zuby (Fo gak) c. karcolata a műfogak után sóvárgó, öregedő falusi parasztasszony pompás jellemrajza. Nagyon mulatságos a Krava (A tehén) c. írás, amely egy sokat olvasó asztalos kiállításra szánt, nehezen szerzett tehenéről szól. Az asztalos szinte éjjel-nappal a tehén körül van, mert arra gondol, hogy a hatvanforintos első díjat nekiítélik. Amikor elérkezik a városka kiállításának napja, már éjjel útnak indul sógorával együtt. Meg is nyeri az első díjat, de nem a hatvan forintot, hanem a császár és király képével díszített elismerő oklevelet. A csalódás annyira kétségbeejti, hogy eladja a tehenet, s árának nagy részét sógorával együtt még a városkában elmulatja.
