Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Khín Antal: Az aranyászat

ságos időjárás ellen egyetlen védelmezőjük volt a s e I I e n c. Ez a messze ősidők emlékébe vesző mozgó kunyhó. Ősidőkbe mutat alakja és használata egyaránt. A nomád életet élő embernek mozgó hajléka. Védelem a szél meg az eső és a nap heve ellen. Télen azonban nem lehet használni. Bizonyára megelőzte a bőr- és a vászonsátrat a primitív ember életében. Nádból vagy vesszőből készült. Körülbelül 2 méter hosszú és 2 méter széles sövényfal. Hasonlít a pásztor szárnyékjához. Csakhogy hordozható és egy két ágú fa segítségével az ágassal félfedelű kunyhót lehet belőle rögtönözni. Ha pedig két barátságos aranyász összetalálkozott, akkor két darab volt belőle s tökéletes kunyhót állíthattak, ekkor már az esővel sem kellett törődni.

Igen fontos darabja volt ez az aranyásznak, mert ha szél fújt, — ami Csallóközben majdnem állandó, — enélkül a munkát nem lehetett folytatni, mivel a vizet a szél elvitte a köpőcéből meg az arany fövényét is a pádról. Ilyenkor szélfogó lett a sellencből.

Kora tavasszal elhagyták falujukat, családjukat és fölfelé aranyásztak a Dunán egész Linzig s innét ereszkedtek hazafelé s őszre érkeztek meg s akkor hagyták abba, mikor a gallérjég (partok szélén levő jég) megjelent, jelezve a tél közeledtét s többé nem lehetett dolgozni, mert megfagyott a víz és az aranyat tartalmazó homok. Annyi pénzt gyűjtöttek, hogy a telet kihúzták már kereset nélkül is. De a takarékos igyekezett földet szerezni. Emlékeznek Doborgazon, Vajkán. Szapon aranyászokra, akiknek 30—40 hold földjük is volt.

A sáraranyon kívül jövedelmüket képezte az aranyporzó is, mellyel a hivatalokat látták el. A községek az évi árenda fejében a porzót is kikötötték, pl. Vajkán, Doborgazon 5—5 forint, Somorján 10 forint mellé félzsák aranyport adtak. Somorja régi jegyzőkönyvein századok előtti aranyászok porzója csillog még most is aranyszemekkel keverve.

Honnan került az aranyászat Csallóköz népéhez? Nehéz megmondani. A szapi aranyászok szerint Törzsök Imre ismertette meg a szapiakat az aranyászattal, aki megtanította őket a kaszával való aratásra. Szapon egykor sok aranyász család élt, sőt a hagyomány azt tartja, hogy csupa aranyász lakott itt hajdan. A monda szerint magyar ember hozta valahonnét. De honnan? Talán Erdélyből. Ide mutatna az aranyász szó, mely