Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Khín Antal: Az aranyászat
Ritka szerencse idején 10 forintig is. Bél Mátyás, a XVIII. század jeles tudósa egy pozsonyi aranyművesről emlékezik meg, aki a Dunából aranyászás útján annyi aranyat szerzett, hogy virágzó műhelyének teljes arany-szükségletét el tudta látni. E feljegyzés szerint a XVIII. században még virágzó lehetett az aranyászat. A következőben már Bél szerint is hanyatlik. Míg napjainkban az utolsó aranyásszal (ennek szerszámait és a Dunából mosott aranyát a Csallóközi Múzeum számára sikerült megmentenem) végleg kipusztult az Aranykert. A csallóközi aranyászok emlékét néhány dűlőnév és zátony tartja fenn különösen a halászok között, mint pl. aranyászdűlő, aranyászzátony, aranyászkü (kő), aranyász-tanya (—halászóhely), meg néhány mondás, mely már a hanyatlás korából való. így ezek: „Ritkán száraz a halász, Sokat fárad a vadász De mindig rongyos az aranyász." „Ahány aranyász, annyi rongyás (— rongyász)." „Kenyerész mint az aranyász." Mikor rosszul ment az aranyász dolga, csak kenyéren élt, bár akkor is akadt mellé hal vagy tavasszal vadkacsa-tojás. A gőzhajózás és a Duna szabályozása előtt bőven volt a hal és a vadkacsa a Duna vizén és nádasaiban. Maga az A r a n y k e r t elnevezés is valószínű, hogy az ő emléküket őrzi. Csallóköz regéjének az a része, mely arany gyümölcsöt termő fákról emlékezik, onnént alakulhatott ki a nép képzeletében, hogy az aranyászok dió, mogyoró nagyságú golyócskákban gyúrták össze a sáraranyat s így látta náluk gyakran a nép. Sokan dologkerülő embereknek tartották az aranyászokat. Ez azonban nem igaz. Akadt ugyan közöttük könnyelmű is, vagy az ördög párnáján heverő, mint az orvaranyász. Azonban, aki rendes foglalkozásként űzte, szorgalmas ember volt. A halászok jól ismertek őket, hiszen állandóan találkoztak velük, s mind igen kitartó szorgalmas embereknek mondják őket, akik még az éjjelt is nappallá tették, hogy dolgozhassanak. Kemény, edzett emberek voltak, akiknek éjjeli pihenőjük, fekvőhelyük a kavicsos zátonyokon az Isten szabad ege alatt volt. Minden viszontag
