Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Művészeti irodalom - Sámán András: Farkas Zoltán: Medgyessy Ferenc - (sz.v.): Napjaink

nagy ünnepségek között. Egész Gö­­mörmegye ünnepelni fog, de ünne­pelnek lélekben a gyermekek is. Tanítóink önzetlenül és buzgón dol­goznak a kultúra s a köz érdeké­ben, de közülök is kiválik Bodon Lajos lelkesedésével, aki szobrot teremtett Pósának egy gömöri kis falúban. — A Pósa-szobor gondolata más vidékek lelkesedését is hirte­len fokozni kezdte Szlovenszkón. Ki­derült, hogy sok szobrunk hiányzik még, sok nagy emberünk emlékét nem hirdeti emlékmű, holott éppen a mai időkben volna kétszeres kö­telességünk megemlékezni a ma­gyarság nagyjairól, szellemi irány­adóiról. így Losoncon sincs még Ma­­dács-szobor, Komáromban sincs Jó­­kai-szobor, Mikszáthnak is illenék már őt megillető emlékművet állí­tani. Hol késnek ezek? Bizonyosan nem a lelkesedésben s a buzgalmon múlik, dehát állították-e föl szobrot valaha pusztán lelkesedésből, min­den anyagi kizárásával? Losonc és Komárom sajtója hónapok óta cikke­zik már nagy embereinek szobra érdekében, a komáromi Jókai Egye­sület kérelmet is intézett az Or­szágos Hivatalhoz gyűjtés engedé­lyezése iránt. Sok bürokratikus aka­dálya lesz a dolognak, a magyar szalmaláng is alábbhagy közben, de remény van arra, hogy néhány éven belül mégis csak szobra lesz Jó­kainak is, Madáchnak is, Mikszáth­nak is . . . Falusi lakodalom a rádió­ban. Pünkösd hétfőjén kedves meg­lepetés várta azokat, akik estefelé rádiójuk gombját a pozsonyi hullám­ra csavarták. Magyar nép lakodalmi mulatságát közvetítette helyszínéről a rádió, az ipolypásztói palócok egyik ősi népszokását tette hallha­tóvá Farkas István író, ipolysági ta­nár és Menyhár József igazgató. A közvetítés nagyon sikerült s minden­ki, akit érdekel a szlovenszkói ma­gyar népélet, örömmel hallhatta, hogy vannak még ősi formák, ked­ves eredetiségek falvainkban. Bár egyre kiveszőben már. . . Kedves, élénk közvetítés volt ez, tele fris­sességgel, jókedvvel, magyaros za­mattal. Az egyszerű falúsi szereplők olyan elfogulatlanul viselkedtek, mintha mindig mikrofon előtt beszél­gettek volna. Lassankint kivesznek népszokásaink, valóban el kell fog­ni a lakodalmas menetek, ékes rig­musok utolsó hangjait, hacsak egy órára is: fel kell figyelnünk a falú­ra, éreznünk kell, hogy lélekben, szívben egyek vagyunk velük s leg­alább az éteren keresztül kell ke­­zetnyújtanunk egymásnak. Első falúsi közvetítése volt ez a rádiónak, di­cséret érte, jól sikerült. Reméljük, nem útolsó. Annakidején nagyon si­került volt Somorjáról a csallóközi legényavatás szokásának közvetítése is a hangok útján. Akad még más népszokásunk is, mely érdemes ar­ra, hogy a „hanghullásokon megörö­­kítődjék." Egy szüreti vagy aratási ünnepségig elérnek még népi ha­gyományaink. Ha az ember ilyenkor számbaveszi őket, akkor döbben meg: milyen kevés a mai falúsi élet fentartott hagyománya . . . Milyen őr­lőkerekek közé jutottak falvaink . . . Főiskolás ifjúságunkra fél­tő gonddal néz mindenki, egész Szlovenszkón. Ok a magyarság jö­vendő vezetői, ők a „szellemi elit", — ők azok, akik irányítani fogják kulturális, felekezeti és politikai életünket a következő évtizedekben. Nincs az a virágáramlat, amely ke­resztül ne futna ifjúságunkon, de ez így is helyes, az ifjúság, lelki alka­tánál fogva sem maradhat közömbös a világban uralkodó eszmékkel szemben. Szlovenszkói főiskolás if­júságunk a magyar nemzeti gondolat útján kezdte menetelését, aztán na­gyon balra tért el tőle, hogy most ismét, — engedve a világáramlat­nak, — jobboldalon helyezkedjék el. Ez az elhelyezkedés azonban koránt­sem jelent faji elveken alapuló hit­­lerizmust, vagy fasizmust. A szloven­szkói fiatalság igyekszik az elméle­teket saját felfogása szerint átalakí­tani s ha a „mozgalmak" nem is mindig végződnek pozitiv eredmény­nyel, mindenesetre sejteni lehet, mi­lyen utat választ a mozgalmakban résztvevők zöme majd a jövőben. „Mozgalom" állandóan van, egyszer Sarlónak hívják, máskor Széchenyi­­reformmozgalomnak. Néha csak a név más, — a mozgalom pontjai ugyanazok. S minden pont egy cél­ben csúcsosodik ki: a magyarság megmentése, kultúrában, anyagiak­ban emelése. Csupán a módozatok mások. Az ifjúság, nagy lelkesedé­sében mindjárt az összmagyarságot akarja megmenteni, sokszor azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom