Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Szinház - Rácz Pál: Kárpátalja magyar színészete

bán csak a problémafelvetésnél s a célkitűzésnél marad, erejét felmorzsolják a tervek s a viták, a cikkezések. Viszont az ifjúság kész minden neki megfelelő mozgalomban résztvenni, dolgozni s szívesen felajánlja munkakészségét minden olyan ügyben, amely irányainak, nemes célkitűzéseinek megfelel. A magyar közösségtől elszakadva, Prágában és Brünnben szinte önmaga s a magyar problémába zárkózva él az ifjúság, szerény, sőt nagyon szerény anyagi körülmények között, nincsen vidám diákélete, társadalmi mozgalmakban, a külsőséges élet sok kedves megnyilvánulásaiban részt alig vehet, nincsenek reprezentáns kivonulásai, nincsen az egyetemi várossal eggyétorrott élete s nem csoda, ha befelé, önmaga felé s a magyarság megmentésének kérdése felé fordul. Számos felekezeti egyesülés is indult a főiskolások között. Ezeknek munkája addig lesz szép és a magyarság szempontjából dicsérendő, amíg nem éleződik ki a felekezetieskedés, — a magyar élet egyik átka, — s amíg megértéssel tudnak maradni a ,,konkurrens-felekezet*'-tel szemben is. Félős, hogy a felekezeti mozgalmak kölcsönösen felőrlik az ifjúság erejét s nagy, átfogó magyar eszmék helyett kis vallási csatározásokba fog fulladni a szépen kitervelt magyar szellemi megújhodás. Adja Isten, hogy ne igy legyen. (sz. v.)

SZÍNHÁZ

KÁRPÁTALJA MAGYAR SZÍNÉSZETE

Kárpátalja magyar értelmiségének kultúrális igényeit a népszámlálásból eredő statisztikai eltolódások semmiben sem befolyásolták. Kárpátalja magyarságának kultúrális igényei csak olyanok, mint voltak tizennégy évvel ezelőtt s ha visszaesés mutatkozik, az a számbeli csökkenés rovására Írandó, ez azonban nem oly mérvű, hogy abból messzebbmenő következtetéseket lehetne levonni.

Különösképpen vonatkozik ez a magyar sziniügyre, melynek világválsága Kárpátalján is észlelhető, de ez főként két eredőre vezetődik vissza: a gazdasági helyzetre és a mozgókép színházak konkurenciájára. Ez azonban átmeneti állapot mindenütt, tehát Kárpátalján is. A mozgóképszínház kétségtelenül nagy tömegeket vont el a színháztól, főként gazdasági okoknál fogva, mivel a színház nem doigozhatik oly olcsó helyárakkai, mint a mozi. Mihelyt azonban a tömegközönség egyszer ráébred a különbségre, ami a színház és a mozi között úgy művészi tekintetben, mint alakilag megnyilvánul, ismét meg fog indulni az a kiválasztódási folyamat, amely lefolyt akkor a közönség minden rétegében, amikor a mozgóképszínház komolyan vette fel a versenyt a színpaddal. Kárpátalján már ma is észlelhető ez a kiválasztódási folyamat. Már kialakult úgy a mozgóképszínháznak, mint a színpadnak törzsközönsége. Hogy a színpad fog-e győztesen kikerülni ezekután a versenyből, vagy a vászon, az csupán pénzkérdésen múlik. Ha a modernizált színpad újat tud nyújtani, föltétlenül megállja a helyét Kárpátalján is. Csak el a régi, megkopott, elavult színpaddal! Művészetet adni úgy a színdarabban, mint a játékban és kiállításban! Ez a hármas követelmény függ a kárpátaljai magyar színtársulat szeme előtt. Mindháromhoz, de főként a harmadikhoz, pénz kell.

A kárpátaljai magyar színház éveken át tönkremenéssel fejezte be évadját. Keresték az okát és azt kettőben találták meg: az egyik az igazgatók garázdálkodásában rejlett, a másik abban, hogy Kárpátalja mégis csak kicsi ahhoz, hogy állami támogatás nélkül olyan színtársulatot tudjon fenntartani, amilyet a közönség kultúrigényei megkívánnak. Ez a két ok akkor vált nyilvánvalóvá, mikor a magyar színügy vezetését a magyar közönség vette kezébe, a „Színházi Szövetkezet'* megalakításával. A Szövetkezet vezetőségének alkalma volt beletekinteni a színházi igazgatás boszorkánykonyhájába s