Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Török Sándor: Az emberek, akinek nincs illetősége
járta és asszonya volt neki és kis holmija. Meg télireolyan bádog kályhája, dobkályha, amibe gizgazt, faágat, szemetet tüzeltek. Igen, őneki rendes asszonya volt s néha munkája ez, amaz s kis holmija, amivelköltözködtek. Akkor rakosgatták — rakosgatták az. asszonnyal — edényt, két párnát, pokrócot, még egy vasalót is... elindultak és megérkeztek vele és ismét pakkoltak, tovább indultak és aközött volt a muzsikáló fazék. Olyan három literes forma öreg fazék volt és nem főztek benne legfeljebb krumplit, inkább csak vizet melegítettek, nem igen súrolták, minek, kormos, rossz fazék volt. És a sok viz, ami elfőtt benne, lerakott az oldalán s a fenekén valamifélét, olyan barna követ s az a nagy melegtől egyszer nagyot pukkant és éppen a közepén megrepedt. És ettől kezdve, ha forrott a víz, muzsikált a fazék. Igen, sustorgó, gurgulázó hangokat adott eleinte, aztán megerősödött s mélyült a hangja, úgy váltakozott — ... .eeeeeiiiii — mondta és egyszerre — aaa .. .aaaaáááá — és megint fel — eeiiiii eieieiiii — így zümmögött, muzsikált a fazék. Ennek a fazéknak a hangja motozott most benne és, hogy lefelé csoszogott, a folyó mentén magafajtájú szegénységek jöttek, ketten, meg hárman is és szaporáztak el a hídon és ismét mások jöttek és egyre többen lettek, felszaporodtak és mentek, mentek és ő csak úgy ment velük, amíg egyszer csak ott állott a bódé előtt és tolatta magát a többivel a kondér felé.. Aztán elküldték s elment. Délután a folyó partjára vetődött megint, ahova nagy kocsikban fagyott, havas szemetet hordtak. Szuszogva botorkált a, kupacok között és talált kenyérdarabokat, meg narancshéjjal, megette és a zsebébe is tett egy csokoládé darabot, amelyikbe már valaki beleharapott és nem gondolt vele, hogy miért tette el, mire tartogatja magát, csak úgy eltette. A köd megállóit s az idő meggyengült és az éjszakát kihúzta megint, imitt-amott aludt is egy keveset, mentében kicsit, meg beljebb túl a hídon, a fák között. Reggel a piacon ténfergett, aztán megette a csokoládét és ismét a folyó felé vette útját, csatlakozott a rongyosokhoz és déltájon megint ott állott a bódé előtt. — Nana, — mondta a fiatal és összehúzta a szemét,, ahogy meglátta és nem volt biztos benne ez-e az a^
