Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Kodolányi János: Lovagi szerelem

LOVAGI SZERELEM.

ÍDpn Quijote abban az uccában, amelyet abban az főben Petőfi uccának neveznek vala, vásárolt magáak egy öltözet igen megfelelő ruhát és egy tavaszi abátot. A mór, akitől ezeket vásárolta, leoteljesebb •izalmáért esedezett s a legfinomabb uraságoktól levetett ruhaneműt rakta elébe. A lovag jobban szerette volna, ha nem tavaszi, hanem téli kabátot vehet, de a pénz, a melyet Sancho a lovagi fegyverekért és páncélért a zálogházban kapott, nem volt elegendő.

— Uraság úgy néz ki, mint egy echt államtitkár, — mondá a mór s odavezette Don Quijote-t a tükör elé..

Valóban úgy is volt. A gyönyörű szál férfiú jóval magasabb volt, mint ebben az uccában a legmagasabb mór, tüneményes jelenség volt. Nadrágja uayan nem az ő hosszú lábszáraira készült, de éppen ezért igen divatos volt, mint a mór megjegyezte. Most ugyanis, mondá, a bokán felül érő pantallók divatosak, amelyek láttatják a férfiak finom selyemharisnyáit is. A kabát vállbán szűk volt, de annál jobban kiemelte a lovag nemes mellkasát. Úgynevezett lordkabát koronázta meg a divatos ruházatot, lordkabát, hátul két gombbal, elől kissé kitömve.

Sancho Pansa, aki a maga kopott paraszti bugyogójával, belétlógató zekéjével, kerek fején széles kalappal nézte ezt az előkelő kiöltözködést, szívesen felvett volna már valami őt megillető grófi ruházatot. De a lovag megvigasztalta, mondván, mihelyt befizetik neki az első adót, rögtön kiutalja az ő tiszteletdiját is.

— No, akkor mindennap húst eszek és inassal vakartatom a talpamat, vigadozott Sancho. S elindultak a járó-kelők között. Mindenfelől csatlakoztak hozzájuk a bámészkodók s Don Quijote erre fel is hívta a szolgája figyelmét.

— íme, Sancho fiam, alig vagyunk ebben a tartományban s máris a legnagyobb tisztelettel és rajongással vesznek körül minket.

S kezével szívesen s utolérhetetlen bájjal inteoetve, megköszönte a tömeg barátságát. A nép boldogan röhögött mögötte.