Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Tamás Lajos: Hajóról a multam
TAMÁS LAJOS: HAJÓRÓL A MÚLTAM A hegy testén fekete seb, Követ víznek belőle: bánya. Mellette a város lapul Gyárakkal, sok kereszttel... Csupa gyöngyöt ver fel A hajó lapátja ... Feljebb, nyugatra ott bukik Le a nap, ahogy tanúltam Az iskolában ölhetett kézzel. Tanító Úr! A leckét, A leckét akkor is tudtam. Tanító Úr! Most a hajón állok. Maga már ősz, a térde reszketős. Innen is látszik az iskola tornya, Csak helyettem hajlik valaki más Az összefirkált, szűk padokra. Tanító Úr! Innen jelentem, Hogy ez a város múltam képe S úgy szeretnék egyszer ismét Ott ülni a tábla előtt Jóságos, okos közelébe. Megmondanám, hogy az a lecke Csak játék volt és azóta Szomorúság rakódott rája. Mint sötét korom a tiszta hóra. A sok gyerekből férfi lett már, De ha valami lelkűnkbe szúr, Még most is sokszor felkiáltunk: Tanító Úr! Tanító Úr!
