Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Darkó István: Fekete szivárvány

férfi, egészséges, mint a fenyőfa és erős, mint a hegy, aki talán éppen az ebédet várta, mert éhes volt és enni akart, hogy az egy golyót kapjon a hasába, sokszor éppen egy gellert.

Leért közben a faluba. Megtapogatta az oldalát, mert nem figyelt a járásra és gyorsabban lépkedett a kelleténél. Az orvos is mondta, hogy vigyázzon a sebére, amelyet a háború utolsó napjaiban kapott az oldalába.

Mikor hazaengedték, nevetve mondta neki ez a jóakaratú doktor:

— Hát csak menjen haza öreg üdülni, a Tátra alá. Jobb dolga van magának, mint nekem. Otthon szanatóriumban élhet.

II.

A szabónál gyülekezést talált. Ez a keszeg szabó csinálta az egész vidéken a legszebb ködmönöket, a legderekasabb kozsukot. Olyan bekecs volt az, ami ennek a zsírtalan szabónak a kezéből kikerült, mint a szép lovaskatonáké, a huszároké. Belül meleg birkaszőre, kívül a férfinak halványsárgára, az asszonyoknak fehérre, az öregeknek barnára dolgozott finom bőre olyan, mintha éveken keresztül selyemmel cirógatták volna. Nevetve roppan, ha hozzányúl az ember, ha marokra fogod, meggyürődött ugyan, de menten kirúgodott. És csiklandozza a markodat, mintha széplány volna alatta. Ha szemre veszed, kint a rét virágjai szégyenkezve bújnak a zsíros fű közé. Olyan szép hímek, gyönyörű virágok, színes rajzok, harangfürtők, tulipánok vannak a kozsukon, amelyet az aszalt szabó csinál. Elől és hátul vitézesen kötött zsinór. Panyókára is megy, nemhiába hasonlít a hegyi ember élete a lovas katonáéra.

A sovány szabó azelőtt öt emberrel csinálta a kozsukot. Most egymaga is győzi. A régi időből nagy munkaasztala, mellette hosszú lócái maradtak a szobában. Tanácskozásra nagyon alkalmas volt így ez a szoba.

Gyurkó rájuk nyitott.

Az asztalfőn a fiatal tanító ült.

Éppen ezt mondta:

— Golyót a hasukba!

A szabócska felugrott és kituszkolta Gyurkót az ajtón. A csepegő alatt hátravitte egy sötétebb kamrához.