Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Possonyi László: Az új magyar történeti regény

nem irgalmazhattam s Te se irgalmaztál nekem, Istenem... Kopoánynak halni kellett... s Ajtonynak .. .. Tonuzóbának is... s az utolsó Vazul volt... s ez volt a legnehezebb Uram...

— De én a gyermekeket adtam .. ,s Imre volt az utolsó... s az volt a legnehezebb terű, Uram, amit reám tettél s mindent Te parancsoltál és ezért nem lehet igazsága Csanádnak s én hiszek Neked... s irgalmazzál nekem Istenem..."

E szavakkal hal meg István király s Kós mindvégig éreztetni tudja, akármit cselekszik is István, habár az országépítőt és az embert akarta is megírni, hogy ez az ember szent, bölcs és irgalmas volt. Kós inkább a harcost és az uralkodót domborította ki, mert csak így tudott belőle drámai hőst formálni s csakis így lehetett az „Országépítő"-ből igazi regény, a magyar irodalom egyik kimagasló alkotása. S mivel Kós igazi művész, aki hazudni nem tud, — talán különösebb elszánás nélkül is »— megírta a „Szentet" is, mert különben nem írhatott volna igazi Szent István regényt. S hogy ezt meg tudta tenni, ez a Kós respektálni való, nagy érdeme. Ha a regény mégis felötlő hiányosságait keressük, azokat két pontban sűríthetjük öszsze. Mostohán bánt el Imre királyfival, akinek alakja korántsem fedi eléggé lényét. Kós szerint Gellért a 12 éves Imrével a király elé járul és azt mondja, hogy eljött az ideje annak, hogy a kis király megtanulja azt, amire ő nem taníthatja meg: a harcra, a fegyvervonásra, a vérontásra, a lázadók eltiprására, a büszkeségre, az irgalmatlanságra, a mulatozásra, amiről ő nem akar tudni, mert ellenkezője annak, amit Krisztus Urunk élete példáz. A világi élet és a Krisztus parancsai közi való eme különbségtevés nem hagyhatta el egy középkori pap ajkát és főleg Szent Gellértét nem.

A másik hiányosság, amit még felróhatunk, a regény egyik legnagyobb értékével és művészi eredetiségével kapcsolatos és gáncsunk egyben dicséret is, azaz a kettő nem választható el egvmástól s ez már a regény egész stílusával és meaielenítésével kapcsolatos, művészeti s nem elvbeli probléma. A iélekrajz kérdése ez. Lehetséges, hogy csak ilyen módon lehetett ugyan megírni Szent István életét anélkül, hogy a korhangulat és a vele kapcsolatos illúzióink törést ne szenvedjenek, de mégis ki kell térnünk arra, hogy