Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Possonyi László: Az új magyar történeti regény

megtalálta ennek a könyvnek írása közben azt a csendet és világtól-elvonatkoztatottságot, amivel a majdnem ezeréves magyar múlt inkább valóság tudott lenni számára, mint napjaink zűrzavara.

Szent István életéhez alig van történelmi adatunk. Csak életének és uralkodásának egy-két nagy ténye magasodik ki havas és szinte megközelíthetetlen csúcsként a történelem ködéből. Avatott mesternek kell itt lenni annak, aki le merjen szállni a szinte mithikus hős lelkivilágának ködlepte völoveibe és aki függőhidakat tudjon építeni az események megmaradt csúcsai közé, olyan hidakat, amelyek meg is bírják a történelem vaslépteinek súlyát. Kós Károlynak általában sikerült ezeket a történelmi hézagokat kitöltenie, igaz, hogy ezt speciális regényírói technikával érte el. Kós Károly nagyon takarékos tehát a beszövésekkel, saját bevallása szerint pedig nem a szent királyt, hanem az embert, a hadvezért és az országépítőt akarta megírni regényében. Egvetion lényegbevágó beszövése az, hogy István királynál egy ifjúkori, meg sem kezdődött és elnyomott szerelmet tételez fel, amelyet a fiatal István az erdélyi vajda görög felesége iránt érzett, mikor még Gizellát nem ismerte. István kiirtotta leikéből ezt a szerelmet, hite, szülei és az ország érdekének parancsára. Mértékkel és ízléssel izzik ez a szerelem az események hátterében, hisz István mólv bölcsessége és szentsége éppen abban nyilvánul meq Kós Károlynál, hogy mindig a magasabb sugallatú égi parancsokra hallgat, hogy mindég országának és néoének érdeke lebeg a szeme előtt, amely Istentől! bízatott rá s hogy egész életében mindent feláldoz, ami emberileg vigaszt hozhatna számára. Hogy a kereszténységet' megszilárdíthassa az országban és a magyarságot az európai népek közösségében, pogány rokonait, akik szívéhez nőttek, a vér és a faj kapcsaival, s akikben törzsének ősi példányait szereti, egymás után kell feláldoznia, kiirtania és letepernie. S valahányszor letipor közülők egyet-egyet, mert úgy kívánja az egyház és az ország érdeke, egy-eav gyermekét ragadja el tőle a halál. Halálos ágyán válik teljesen tudatossá előtte hivatása s néhány szaggatott szóban vonul el előtte országépítésének 'múltja:

Véres építést parancsoltál nekem Úristen s én