Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Zerdahelyi József: Zakár Marci küzködése
— Hej, de felséges jó kalács — mert különben szépszavú fiú volt és az is csak becsület tőle, hogy igazítani akart a soroláson. Megsajnáltam a macerálást. — Segítőnk a bajodon, Árpád. Lesz még belőled olyan katona, hogy megszédül a lány a mundérodtól mind. — Én nem hagyom annyiba. — Igazad van — keményet paroláztunk, aztán én is elmentem vele a jegyzőnél. A jegyző azt mondta, hogy ő nem tehet semmit, de beszéljönk a főbíróval. Különben szidta Árpádot, mért hogy más mindenki örülne, ha megszabadulhatna a három esztendőtől De hogy én melléje álltam, fordult a beszéd és még meg is rázta a kezét, úgy mondta neki: — Derék magyar ember vagy, fiam. Isten vezéreljen — levelet adott a kezébe — ezzel menj a főbíróhoz. Árpád az utcán olyan magabízással ment mellettem, hogy egy szó nem sok, de annyit se tudott volna mondani. Éreztem a szíve tüzelésit, mert az enyém se nagyon nyughatott. Halgattónk, végig a falun. Nem is látott senki, csak az utóházból pattant elibénk egy lány. Viayorgott, oszt csak felhúzta térdig a szoknyáját és ikszet mutatott a lábával Árpádnak. Ö nem szólt rá semmit, csak ment a város felé a főbíróhoz. Hogy kiértünk a töltésre, elbocsátottam, de aztán is ránéztem. Soká nyulott ki a laposból és — ahogy messzebb ment — mintha mindig nagyobbnak látszana. Mikor hazafelé ballagtam és gondolkoztam rajta, akkor még jobban megnőtt. Aztán Árpádot illetően ebbe is maradtam és elhatároztam, hogy őt választom cimborámnak. Estére hazagyött apám. A más két lóval volt oda boronálni. Világot gyújtottam, bekötöttem a lovat az ólba, de nem szóltam. Mikor megláttam a száraz képét a ló mögött, az inamba szállt a bátorság. Meg nem akartam keseríteni se. Most is olyan árván gyött meg a munkából, két lóval, máskor ketten gyövünk négy lóval, oszt egy szekérről a másikra szólogatunk. Ilyenekre gondoltam nagy bajomban. Máskor anyám is kinéz a házból ilyenkor, most ő se gyön segíteni egyetlen drága gyerekének. Hát csak valahogy megkeményítettem magam. — Édesapám, besoroltak.
