Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Jozef Mak: (részlet J. C. Hronský"Jozef Mak" c. regényéből) Ford. Farkas István
nem hordta szét könnyűszerrel, hanem hosszú, vízszintes vonalakba terelte, és szürkére festette őket. A köves oldal, mely nyáron tele volt mindenfélével, most minden oldalról előfehérlik, józanul és keményen fekszik a földekre és barázdákra, nem titkolva, hogy az aratás itt nem valami gazdag volt. Csak a még meg nem bolygatott krumpliföldek ütöttek el kissé a többi dolgoktól, de ezek is igyekeztek sárgulni, és csak úgy por lepte őket, mint mindent. A napfény is úgy hullott, mint erőszakolt nevetés. S Mák József ekkor jegyezte el magát csendesen másodszor is. Úgy jegyezte el magát Mák József, hogy a csipkebokor élénk piros színét sem vette észre, s az eljövendő vasútvonal töltései körül föltúrt föld sem zavarta, mert most mindennek valahogy agyagos színe volt, s a töltések is természetesnek látszottak. S ha Julka Petriska nem is lett volna olyan félénk, most már minden megzavarta, ami bensejében történt, mert ellenkezett a tarlók színével, de nőtt, nőtt, hatalmasodott s a gondokba ejtett Julka hiába nyomta volna el, érzése mindjobban erősödött és parancsolni kezdett neki. — Josko! Rögtön mélyen bele is pirult, de ránézett és most már nem tudott megállni. — Tudod, hogy mit mondtak otthon, Petriskáéknál? Azt mondták, hogy te sohase fogsz kedvelni engem. Hogy te most is csak Marusára gondolsz! Mák József összerezzent, élesen tekintett a szájára, de csak nem akart felelni. — És én meg azt mondtam nekik, hogy ezt nagyon jól tudom. Mindenről tudok. Marusa is tudja, maga is nem egyszer emlegette, s azt akarom neked mondani, hogy Marusát jobban szívlelem, mint a nővéremet, vagy talán mint az anyámat is, ha még lenne. Hiszen mindenki tudja, hogy Marusa nem csöpög a jóságtól, és mondd, el kell-e fordulni az olyantól,, akire rájött a rossz? Janó, ha megveri, akkor sem rossz, de Janó sehol sem bír ki valami sokat, és csak a világ tartja benne a lelket, és ha te, ha Marusa... és tudod, nekem egy csöppet se fáj, hogy te Marusát. kedveled. Maga sem vette észre, hogy mélyen felsóhajtott. De Mák József sem vette észre.
