Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Jozef Mak: (részlet J. C. Hronský"Jozef Mak" c. regényéből) Ford. Farkas István
— Csak higyj nekem, Josko, — mondta és a szemeibe nézett, — hiszen hiába ijesztgetnek, én tudom, hogy milyen vagy te, ha nem is fogsz kedvelni. Marusa már régen említette... Megtorpant és nem fejezte be, hogy mit mondott neki Marusa. Mák József annál keményebben akasztotta sarkát a földbe, hogy uralkodjék magán, meg ne kérdezze valahogy, hogy mit említett Marusa régen, de ma erős volt, meg sem szólalt, csak a kalapját húzta mélyebben a szemébe, és mereven nézett a Hájnica alatt meghúzódó, sárga mohaszalagra. — Én semmit sem veszek tőled rossz néven, Josko, de elmegyek hozzátok, még akkor is, ha enyém a Petriska-ház. — A tied? — kérdezte belül Mák József, de megint csak belevágta a földbe a sarkát, hogy hangosan meg ne szólaljon. És Julka folytatta: •— A mieink most haragszanak, s azért beszélnek olyasmiket, amilyeket azelőtt nem említettek. Szidták a plébánost is, hogy az biztatott föl. — Éngem? — csodálkozott most már hangosan Mák József, és szemét akaratlan Julkára vetette. — Azt mondják, hogy a plébános úr árulta el, hogy apám írást csinált nála, hogy a kunyhó az enyém, mert a többieket kifizette belőle. Megmondták neki, hogy sohse fogok férjhez menni, fiát rám hagyták a házat, s talán a holtom napjáig gondozniok kell. Azért ilyenek. Én meg semmiről sem tudok, azt mondják, hogy csak te tudsz róla. — Nem is fogom tudni. — Én meg örülök, ha már kívül leszek a kapun ... Azt mondják, hogy már régen meg kellett voina halnom és még nem haltam meg. És amikor Marusával beszélgetünk... — Hagyj békén már, Julka! — Ahogy akarod, — bólintott rá és elhallgatott. Épen akkor érte őket az első árnyék, mert a nap lebukott a Hájnica borzas csúcsai mögé és az árnyék gyorsan kinyujtózott, s úgy szaladt végig a tarlókon és a réteken, mint élő, fekete nyelv. Julka megremegett, amikor az árnyék fölszaladt a hátán és Josko egészen fölnyitotta a szemét. Talán azért, mert nem mondhatott el mindent, amit el akart mondani, megszakadt benne a meg nem
