Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Erdőházi Hugó: Szélszárnyú öröm
SZÉLSZÁRNYÚ ÖRÖM A halott viskók felől, rongyos határból jön az ájtatos szél s megsúgja: tavasz van. Most nincs rongyos lélek, betűzte szorgalmas napsugárral a fényeredő élet; így szeretni, ibolyás márciussal s egyedülvalóságban találkozni veled — ez jó s több a jónál: szélszárnyú öröm, viszi, sürgeti napjaimat harcra, munkára. A virágok, madarak, dús orgonák menetébe állok, így vonulunk el előtted együtt, mind: tied a virág, minden madár éneke, az orgona s én; mindnyájan a halott viskók felől jöttünk, rongyos határból az ájtatos széllel — de minden onnét jön, a szegénység és kenyér, a végtelen élet értelme: szeretet... ERDÖHÁZI HUGÓ.
/
