Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Juhász Vilmos: Ázsia, egy világrész kultúrtörténete

lentét egyáltalában nem ritka és közelebb az egyik, vagy a másik véglethez, éppen úgy jellemezte Palésztinát a próféták korában, mint Attila magyorországi hún birodalmát. Gondoljunk még Karakó r u m r a, a tatár nagykánok hatalmas városára, ma teljesen sivatagi vidéken, ami viszont Attila Duna- Tisza közi székhelyének emlékét idézi fel. Ezek a roppant sátorvárosok — kisebb megművelt területek mellett — legalább is az óriási nyájak legeltetésére alkalmas dúspázsitú szteppéket feltételeznek.

Még szémbeötlőbb az átalakulás Iránnak ma hatalmas sós sivatagokkal borított területein, ahol a nomád pásztorok nyájai a perzsák és az uralmukat felváltó türk népek palotáinak és városainak romjai között kóborolnak. Iránnak éppen azok a területei voltak régebben a kultúrcentrumok, ahol a vidék borzasztó kietlensége folytán az európai ma csak nagyobb erőfeszítésekkel tud utazni. A jelek szerint az egész iráni fensík, még a Krisztus születését megelőző években is a tropikusan gazdag növényzettől borított vidék volt, nagyjában hasonlatos Középindiának mai dsungel vidékeihez, csak magashegyi növényzettel tarkítva. A sokkal későbbi iráni kultúrcentrumok is arról tanúskodnak, hogy a vidéknek még a Kr. sz. u. századokban sokkal termékenyebbnek, vegetációban gazdagabbnak kellett lennie. Hasonlóképen törtek előre délen a nagy szír és arab sivatagok a kultúrtermetek rovására. A sivatag és szteppe ellepte a két folyó közének, Mezopotámiának, ennek az egykori paradicsomnak, ahol türelmetlen kutatók valóban a bibliai paradicsomot vélték megtalálni, legnaavobb részét is, ésaszumirokés babyloniafe nagyvárosait jelző romhegyek, a Tel l-ek, az elhagyott sivatagi tájak, halott magányából emelkednek ki. A Szír-sivatag sziria kultúrvidékét is sokkal keskenyebb csikra szorította és a Krisztus születése körüli hellenisztikus keleti-antik keverék kultúra gazdag, túlfejlett civilizációja kereskedő városainak márványoszlopai ma szintén a sivatagi táj sárga-vörös hátteréből vakítanak elő. De a kutatók a nagy arab sivatag határtalan homoktengerében is újabban egykori városi kultúra nyomait, kőépítkezések, ciszternák, öntözőművek maradványait találták meg.

Az iráni példán nyilvánvaló, hogy a sivatagi vidékek terjedését, a belső területek fokozodó kiszáradásának természeti jelensége okozza. De csakugyan egészen a