Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: A vidám halál

van odakanyarítva és ügyesen megstilizálva, hogy egy anatómus-grafikus sem csinálhatta volna jobban. Aki ilyen részletet így ismer, az jól tudta, hogy halálfejre fekete szemgödör, beesett orrlik és vicsorgó fogsor is dukál. De megérezte valami tiszta, ősi ösztönnel, hogy éppen ezekben a motívumokban fészkel az iszonyat, tehát elhagyta őket, mert nem megfélemlíteni, hanem vigasztalni, felderíteni akart. A halálfélelmet kijátszani.

Az anatómiai tudásnak és a durva anyagba átstilizálásnak további szembeöltő példái vannak e kis népművészeti remeken. Figyeljük csak meg a nyak- és gerinc-csigolyák felrakását, a medencecsontnak két nagy szögletes vakolat-felülettel való érzékeltetését, a kulcscsont külön kiemelését a vállnál, a meghajlított láb térdkalácsát és a legrutinosabb megoldást: amint a jobb kar a bordákon keresztül látszik. Nyers, darabos primitívséggel, de annál őszintébben és tökéletes szuggesztív hatással van megoldva ez a részlet, mely akár modern faldíszítőt is zavarba hozhatott volna, de a falusi pallérnak nem volt kérdés.

Szinte különös, hogy ilyen felkészültség mellett, — mikor példáúl a sarok-csont merev, tömpe formája is egészen helyesen van ábrázolva, — miért tett az ismeretlen mester két furcsa lapát-félét a kézfejek helyére? Bár úgy ennek, mint a kar és láb kettős csontjainak mellőzését alighanem annak tulajdoníthatjuk, hogy ő a nehézkes, vaskos anyagban: a vakolatban gondolkozott s abból ezeket a vékonyabb csontokat helyesen érzékeltetni már bajosabb lett volna.

Az olvasónak ezt az egyszerű szembesítését a „Vidám halál"-lal, mint az elhanyagolt szlovenszkói népművészet jeles képviselőjével, nem tartom elegendőnek ahhoz, hogy a mi népművészetünk megmentésében a magyar közönség részt vegyen.

A művelt magyar társadalom nem fordít elég figyelmet erre a jelentős és ősi eredetű népi termelésre, a falu pedig nem ismeri el olyan kincsén ek, melyet számon tartani érdemes és a feléje forduló érdeklődést is sokszor gyanokodva fogadja. — Számtalan esetem volt rá, mikor pd. csúfságnak vette a fa