Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül
szenvedés szét nem morzsolta a falakat és Isten magához nem engedte az eltakart, nyomorult, emberi szívet. Irgalmatlanul hosszú ez az út, az ifjú Olav erős, büszke és tiszta tavaszától a télig, amelyben a főszereplő már egy elnémult roncs; béna tagokkal, eléktelenedett, szétmarcangolt arccal. De logikus, hogy őz lett Olav Audunssohnból, aki meghal mint aggastyán, fájdalomban, elhagyatottságban, megalázva s csak az szereti őt családjában, csupán az menti az ő hibáit, akit annyiszor lenézett: feleségének törvénytelen fia, Eirik. Ez az Eirik örök ellentéte Olavnak. Munkában és realitásokban megbízhatatlan; meggondolatlan, melegszívű és fantáziájában mindent nagyító: ez a gyermek és az ifjú Eirik arcképe. Nem a reális életre szánt, nem kitartó lélek, de nagy lélek. Mert nagysága nem az ő érdeme, hanem Istené, aki beléje oltotta a sok hiba mellett az érzéki szeretet erejét... S végeredményben erősebb, mint az erős Olav az ő férfias erejével, az ő tartózkodó, szűkszavú hajlíthatatlan egyéniségével. Férfias és acélos jellem Olav, — kedves, állhatatlan, meleg és szerető szív Eirik. A világban az Olavok imponálnak, a nyárspolgárok suttogva mondják róla, hogy „keveset beszél, megbízható, nagy munkaereje van" stb. S lenézték Eiriket, a másik típust, ifjúkorában még a szolgák is. Nem tart mértéket — mondták — nevetségesen képzelődik, ma ezt kívánja, holnap azt, nem néz a tekintélyre, nem marad meg egy dolognál, ide-oda ugrál... És Eirik szívét később a szenvedés és főleg a belátás állhatatossá tudta kovácsolni, mert az anyag bár puha, de Krisztusnak kedves volt, míg az Olav-féle kemény szűkszavú, konokul büszke szíveket az élét csak megtörni tudja, de formálni alig. Olav közelebb áll a tekintélyhez, Eirik a szeretethez. S végül a szeretet győz. Olav jobban bírja az élet realitását és Eirik, akit lemosolyognak az emberek, jobban megérti a régi világ gyöngéd szavait. A végső konzekvenciákban pedig Isten győz és nem a világ törvényei; nem az, aki jobban tud dolgozni, aki jobban tud vigyázni a „férfias tekintélyre", hanem az, akinek szívében tágabb a kapu, akiben több a belátás. Ez a belátás Olav kiválóságát is megértette, a szerető Eirik mindig lelkesedett apjának nemes és férfias kvalitásaiért. Míg Olav az ő kemény, egyoldalú egyéniségével cserébe nem tudta felfogni Eirik kvalitásait. S ezért számított Eirik Isten előtt többnek; hiszen többet érzett és adott, mint az emberi