Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

alázat erényeit megvetette. Úrnője és annak hozzátartozói iránt való viselkedésében a becsület és a hűség, a szívnek és észnek ragaszkodása mutatkozott.

Közben akárhányszor megtörtént az a különösség, hogy velem szemben visszaesett régi szerepébe, de ez csak olyankor fordult elő, ha úrnőjével a lépcsőházban vagy más szűkebb helyiségben tartózkodott, ilyenkor bizonyosan úgy érezte, hogy úrnőjét még velem szemben védelmeznie kell.

Még nem is említettem, hogy Pubi a fehér máltaiak és fehérgyapjas pudlik családjainak keresztezéséből származott, de külseje csak nagvon avatott szemek előtt árulta el, hogy Pudlik vére is folyik ereiben. Testileg egy tiszta máltai kutya képét mutatta, a pudliktől hihetőleg csak lelki tulajdonokat örökölt. Rém kicsi volt, de amilyen apró a termete, oly nagy a becsvágya és oly kihegyezett az öntudata. Ez ugatási skálájának különféle árnyalásaiban is megnyilatkozott. Kutyaszavaiban uralkodó az urias hangnem volt, mely olykor az uralomvágy hangjáig fokozódott és legmagasabb fokon hangorgiává és ilyenkor úgy tetszett, mintha az egész világot ugatná. Ez az ugatás, melynek élessége, dühe, fékezhetetlensége, az egész környéket rettegésben tartotta, megvetette az idő és a mérték emberi fogalmát. így történhetett, hogy egy reggel a villatulajdonos kertjébe a szomszédból egy levél repült az ottlakó nagy drámai színésznek a levele, melyben ő, az állatvédő egyesület tagja és állatbarát, figyelmezteti Pubi úrnőjét, hogy kutyái nem az emberi társadalom részére vannak nevelve és ő minden állatbaráti mivolta mellett az Anny kisaszszony dögéit ki fogja irtatni, ha a szüntelen és az egész környéket ideges nyugtalanságba kergető vad ugatások meg nem szűnnek. Hogy mennyire változatos volt Pubi ugatása, az abból látszik, mert a művész többesszámú kutyákról beszélt, pedig az egészben csak Pubi volt a bűnös. A másik kutya, amelyet Teonak hívtak, az ugatást, tehát fajának nyelvét — nem túlozok — alig beszélte. Mindig csak egy kutya ugatott és ez az egy Pubi volt.

Teo tisztavérű fehér máltai volt és fajának arisztokratája, a fülétől a farkáig. Pubi mérges, epés, haragos, megrögzött, olykor dühöngő és zsarnok, olykor hisztérikus. Teo maga a nyugalom és az előkelőség, akivel sohasem fordult elő, hoav pl. a mindennapi csavargásokban részt vett volna és sorstársát, Pubit,