Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

úgy tekintette, mint akivel semmi külső vagy belső rokonsága nincs. Sohasem vett részt Pubi kalandjaiban a mókusokra és macskákra való vadászataiban, saját jószántából sohasem ugatott, legfeljebb az történt meg ritkán, hogy Pubi hisztérikus ugatásába szelíd árnyalatú hangokkal szólt bele, ami úgy is tűnhetett fel, mintha szószátyár társát korholná. Teo az ő előkelőségében megközelíthetetlen volt. Minden emberi és állati közeledéssel szemben immunis és megvesztegethetetlen. Magam 4 évi ismeretség után odáig jutottam, hogy kelletlenül ugyan, de engedélyt adott szőrének simogatására. Ez azonban az ő szemében semmit sem jelentett és ezt az érintkezést nem tekintette az úgynevezett személyes ismeretségnek.

Pubi úgy érezte, hogy újból és újból, jóformán állandó ugatással és különféle bohóckodással finvelmeztetnie kell a ház népét, sőt a világot a létezésére, az ő személyes fontosságára, nélkülözhetetlenségére, míg Teo ezt sohasem tette. Csendes volt, nyugodt volt, nem szenvedte a feltünéstkeltést, személyét legföljebb rideg gőgösségével hangsúlvozta ki, bár alapjában a szerénység volt jellemének a legkifejezőbb része. Előkelő és természetes szerénységében szinte félénk, szégyenlős, elhúzódó és mindenekfelett zárkózott volt, amivel élénken bizonyította, mennyire tudatában van jelentőségének és mennyire biztos a tisztségében. Úrnője a családjának tagjaihoz azonban Teo sokkal nagyobb bensőséggel ragaszkodott, mint sorstársa és okvetlen szükségét érezte az állandó társaságnak. Megkívánta, hogy legalább egy védelemre szoruló családtag, leginkább úrnője édesanyja, vele legyen és úgy tetszett, hogy a nagyszámú család tagjainak érzelmi kapcsolatairól pontosan tájékozva volt, mert magatartását a családtagokkal szemben az irányította, ki áll közelebb úrnője szívéhez. Úrnője és a család tagjai ezt a bensőséges ragaszkodást minden lehető módon viszonozták és mindig gondoltak arra, hogy Teo boldogságát valamelyik családtag jelenlétével tökéletessé tegyék.

A kert zavartalan uralma Pubi kezében volt, mert Teo, ha rövid időre egyedül ki is lépett, amilyen gyorsan csak lehet, igyekezett újból a házba kerülni és minden idegennek a segítségét elfogadta ahhoz, hogy a házajtót kinyissa neki. Velem is megtörtént, hogy segítséget nyújtottam neki, de sohasem fordult elő, hogy ő ezért, a neki nyilván emberi kötelesség