Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

letnek felnevelkedett szenvedélyében hivatásáról vagy méltóságáról megfeledkezett volna; soha meg sem kísérelte olyan kétlábúakkal, akik nem a villában laktak, akiktől tehát meggyőződése szerint oltalmaznia kellett a házat — például a levélhordóval, a kiszolgálónővel, vagy egy idegen soffőrrel — kisurranni, bár erre gazdagon nyílt volna alkalma. Erről a jellemtelenségről anélkül mondott le, hogy a lemondás fájdalmát érezte volna s azt egyenes jelleméből folyó, magától értetődő természetes dolognak tartotta. A villában lakó kétlábúak szolgálatait is csak úgy vette igénybe, hogy a tudatos segítségnyújtást egyesen visszautasította, nehogy a segédnyújtásért valamelyes formában kövelezettséget kellessen vállalnia, mely kötelezettség egyéb feladatai végzésében akadályozhatta volna. A villában lakó nem családtag állandóan Pubi ugatási kontrollja alatt állott s ha az ilyen lakó a kertajtót szándékosan, vagy tüntetőén hagyta nyitva, Pubi az ilyen nyílást soha igénybe nem vette. Csak ha az illető minden szándék nélkül vagy a szándék ügyes leplezésével egv árva pillanatra kis nyílást hagyott az ajtón, akkor surrant ki sebesen a nagyvilágba. Én voltam az egyetlen idegen lakó, aki ottlakásom negyedik éve után elértem, hogy a jellemes kis állat az egyenesen fölajánlott segítségemet igénybe vette. Megvallom, Pubinak ez a bizalma, vagy inkább kegye meghatott, egyszersmind méltó elismerése volt hosszú keserves munkámnak, melyben állatpszichológiai készségemnek egész skáláját vonultattam fel és melybe Isten néma teremtései iránt való egész nagy szeretetemet fektettem. Pubi következetessége csodálatos teljességgel nyilvánult meg és egészen világosan megállapítható volt, hogy amiért egyenesen felajánlott szolgálataimat elfogadta, kezdette velem a barátságosabb hangot használni is. időnként arra is rá tudtam venni, hogy hazajövetelemkor szobámba kövessen és ott a zsebeimben mindig készen tartott csemegéket elfogyassza.

Mindezek ellenére sohasem tudtam valódi bizonyítékokat szerezni arról, hogy hisz is bennem. Bizalmának, a családtagokat is beszámítva, kizárólagos letéteményese végig egyedül Anny kisasszony maradt. Igaz, hogy néha őt is megmorogta, ha olyan dolgokat kívánt tőle, amelyek neki alacsony emberi elgondolásúaknak tetszettek. De ez csak jelleme teljességéhez tartozó tünet volt, amely a tisztelet és oktalan