Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
Hogy örültem ennek! Pihenés! Többször kértem az Úr segítségét a kísértések elűzésére. Sikerült ismét megerősödnöm lélekben s újult kedvvel tervezgettem más festményeket, amelyekkel még ékesíteni akartam a rend házát. Mély csendben ültem egyedül az iróteremben. Két rajzoló testvérem festéket tört valahol a túlsó kamarában. Egyszerre csak, távoli zenéhez hasonlatosan, megszólalt a leány. Megrezzentem, óvatosan tekintgettem körül. Sehol. Fülem káprázata volt, bármennyire is azt akartam, ne halljam többé: minél inkább távolodni szerettem volna e hangtól, annál jobban csengett a fülembe. Belemélyedtem a rajzolásba, később elővettem Szent Atyák írásait, hogy magasztos dolgokkal töltsem időmet, — nem tudtam legyőzni magamban a kísértést. Pedig ez nem is volt elég. Később őt magát is láttam: az arca elmosódó körvonalakban jelent meg a falon, mosolygott, el-eltünt, volt pillanat, amikor szomorúan nézett rám. Én magam is ott állottam mellette, haját simogatva, vér szőkéit ujjaim hegyébe. Mintha füst gomolygott volna arca körül, elő-elővillant, pedig most már görcsösen erőlködtem, hogy másra tereljem figyelmemet, majd arra Ítéltem magam, hogy borsószemeket szórjak a térdem alá s ezekre térdepeltem. A megkisértetések órája volt rajtam. Most a kisértő győzött, holott erős akartam maradni. Lassan mentem a sarokba, ahol a féligkész Madonna-kép várta a szép időt a falnak támasztva. Félrehajtottam takaróját, leültem a kép elé és hosszasan néztem. Majd az ablakhoz siettem, nézni, nem derül-e még odakint? Látni szerettem volna. Vártam... Nem lehetett. Másnap is ólomszínű volt az ég, harmadnap is. Már azt hittem, ítéletidő ez, Medárdusnapi ígéret, negyvennapos özönvíz. A Regulákat másoltam új pergamenre, én voltam a legszorgalmasabb énekes matutinumtól vesperaeig, vidáman vetettem le csuhámat, amikor sor került rám, hogy Benedictus testvér rám is mérjen tíz vesszőcsapást, de mintha mindig ördögök incselkedtek volna velem ... Hogy három napja nem láttam, nyugtalanított. Gondolataimban képe még inkább megszépült, beszéde finomabb, kifejezése szelídebb lett s már-már iqéretet tettem magamnak, hogyha az eső még ezután is esik, inkább a homályos templomban folytatom a fes-
