Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
lést, ahová a leánynak szabad volt belépni. A bölcs prior úr szigorúan vette a klauzurát. Másnap azonban végre napfényre ébredtünk, arany napsugarak zuhogtak a kertre, a színek még kívánatosabbaknak tűntek s hívogatott az esőáztatta kert. Madarak zengték hálaadó imáikat, a hegyek tetején fehér felhők füstölögtek vidáman. Első bűnös gondolatom az volt, hogy látni fogom őt. Mélyen jártam a bűnben, a lelkemet már megérintette a vétkezések szele, csupán külsőmön nem látszott meg, hogy mennyire megváltoztam bévül. Azzal vádolom most magam, hogy sem a reggeli zsoltározás, sem a buzgó imádkozás örömének nem adtam át teljességben magamat. — Venite, exultemus, — kezdte az invitatoriumot két legfiatalabb testvérünk a hajnali fényben, csak én nem tudatm örvendeni, mert kétségek között hánykolódtam. Az álmos éjszaka utolsó árnyai tünedeztek, tizenkét zsoltárt énekeltünk el, az éjszaka tizenkét órájának s a Város tizenkét kapujának emlékezetére s a máskor oly szívesen énekelt zsoltárok most olyan hosszúaknak tűntek, mintha tizenkétszer tizenkettőt kellett volna elzümmögnünki. A lecke alatt bezzeg nem kellett most lámpással végigjárni a kórust, mint télidőben, amikor néhány idősebb s jobban táplált testvérünk illetlenül élszunynyadt a pádon, — ezernyi finom hang hirdette a hajnalpirkadást s maga a rejtelmes természet is csengő himnuszokat zengett, az üde hajnalt sóhajtotta még a harangvirág is... az örök élet szent fénye ragyogott fel ezen a reggelen ... Gyengén jelentkezett bennem csak a lelkiismeret szava. Kiültem a kertbe később. Magam elé helyeztem a képállványt s a reggeli ragyogásban kitárulkozó tájképhez hasonlót próbáltam festeni, hogy éz háttérül szolgáljon Madonnámnak. Kézvonásaim azonban mind türelmetlenebbek lettek, immár eljött az ideje, hogy megérkezzen ő! Kertben dolgozó testvéreim belső boldogsággal hajladoztak a veteményes ágy fölé vagy pepecseltek a virágok között, amelyeket földig vert a soknapos esőzés, mindnek arcán a munka öröme fénylett, csupán én nem élveztem a csodás délelőtt adományát:
