Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül
kis részletjellemzéssel lehetne helyesen rámutatni a zsenik realizmusára, mely realizmus Undsetnél a legmagasabb metafizikával a tüneményes álomművészettel együtt alkotja meg azt a hidat, az emberi életnek, azt az útját, melyen keresztül Kristin Lavransdatter Isten felé közeledik mindjobban és jobban... Isten törvényei hajtják a kis felhőt tovább a végtelenség útján s azok, akik belemerültek Undset művészetébe: sokszor borzongva érzik az összefüggéseket és „ama" erőknek kérlelhetetlen és kihagyás nélküli működését és jelenlétét. A „Kristin Lavransdatter" az emberi élet törvényszerűségeinek regénye. Csak az öntudatlan zseni tudta megszülni, aki kozmikus tehetségeinél fogva közelebb, áll ahhoz a forráshoz, ahonnan az okoknak és okozatoknak összefüggései, életrezgései elindulnak. A három kötetes, epochális munka a norvég középkor idejére vetíti egy nőnek, Kristinnek életét. Gyermekkorától kezdve haláláig. A regény olyan nyugodt, mint a tenger; csak éppen, hogy benne tükröződik a születésnek, elmúlásnak különös törvényektől mozgatott útja úgy, mint ahogy elsuhanni látunk a tenger fölött egy felhőt — a Kristin életét... Utána pedig ismét a végtelenség csendjével maradunk vissza lelkűnkben.. Mintha azonban az örök törvényeknek, a tenger meszszi-messzi hullámainak csapkodását most már jobban hallanánk... Kristin élete, szenvedése és halála, amikor is Istenhez tér vissza, ahhoz, aki kezdetben a világ küzdőterére dobta őt; Kristin egyéniségének, gőgjének, „életvágyának" nehéz és verejtékkel teli hozzátörése, hozzáolvadása és simulása a világ örök törvényeihez, Isten akaratához, — nagyjában ez a mű gerince. A rettenetes életkáoszból a végleges nyugalomba, csendbe s a „katolikus halálba" térésének előzményei alkotják a széles életfolyamot. Egy életnek, az ő életének, az emberi életnek története tehát annyi próbálkozásnak, hiábavaló vágyaknak, annyi, annyi könnynek és fájdalomnak, annyi fontosnak hitt suhanó pillanatnak, szerelemnek, szenvedélynek és az „üres semmi", a kétségbeesett „vis-á-vis du rien" pillanatainak története. E regényben Kristin lelke a központja annak a világnak s árnyékéletnek, amely a mi korunkban is és minden korban az emberek felé küldi sugarait, fényeit és árnyait. Rövid és kétes értékű fénycsík s végtelenül hosszú és kínos árnyékvölgyek... Suhanó élvezetek hullámain... és a kínnak, a csalódásnak, az
