Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül
■önmagunk és embertársaink életétől való írtózatnak, bosszú, fekete tárnáin keresztül vezeti át a lelket az a törvényszerűség, amelynek nyugodt, végzetes és láthatatlan, de mindenütt jelenvaló erejét állandóan érzékelteti a norvég írónő. 1306 körül ismerkedünk meg Kristinnel: hat esztendős, a világ most nyílik meg előtte: a norvég hegyek, sziklák és erdők világának s a gótikus kereszténységnek akkori vetülete ez, de a vetület lényege minden koroknak egy és ugyanazon törvényeivel jelentkezik. Kristin régi családból származik, apja Lavrans Björgulfssohn nagyon jó és férfias keresztény; erős karakter s a környék szabad kisparasztjai tisztelik és szeretik a jörundhofi birtokost. Kristin anyja, Ragnfrid, hideg, dolgos és vallásos lény. Férjével való viszonya rendezetlen és tragikus. — Mikor Kristin életének kezdetét lapozzuk a regényben, érezzük, hogy „sok minden" történt a lány születése előtt — s hogy a szülők el nem mondott életregénye épp most fejeződik be; a nemzedékek története, sorsa, szenvedései egymásba fonódnak, ezé befejeződik s azé kezdődik... minden megy örök útján tovább. Kristin növekedik, megismerkedünk a rokonokkal, emberekkel, a középkor alakjaival és uraival; a mély vallásosság szellemével, mely az életnek minden hétköznapi mozzanatát az örök élettel hozza kapcsolatba, de megismerkedünk a regény folyamán a másik pólussal is, a vér erejével; a szenvedélyek ott örvénylenek a kereszténység bánatos lelke alatt s a középkor institúciói, a társadalom s egyház fegyelme olyan feszültséget, ellentétet okoz az „anima" és az „animalis ember" között, amely feszültségben Undset az örök kettős embert, a zseni röntgenfelvételeivel leplezi le... Kristin a középkor nehéz erőiben apjához simul; apja mindene, akire építeni lehet. Közben álmokat lát, tündéreket, manókat a gyermek szemével; még örül az életnek s ifjúsága nagy benyomásainak. Apja kíséretében meglátogatják Hamar városát, a kislány a hamar-i dómban hosszan elbeszélget s ámuló gvereklélekkel hallgatja Edvin atyát, egy bölcs, mély s derült lelkű szerzetest, aki egészen lemondott magáról s akit a nép szentként tisztel. A szerzetes ekkor mintha a jövendőbe látna: az élet kettősségéről, az örök dolgok hűs nyugalmáról s a földi vágyak kielégíthetetlenségéről beszél a gyermeknek, aki hallgatja s aki előtt ott ködlik bizonytalanságával, kifürkészhetetlen útjaival és szakadékaival az egész jövendő: a Kristin Lavransdatter élete ...
