Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
mutatja anyai fájdalommal áldozatúl minden bűnökért... S e pillanatban világosság gyűlt bennem: pontosan tudtam, mit kell festenem. Megalkottam a kép tervét. Magam előtt láttam a Szűzanya fehér arcának égi báját, a halavány dicsfényt feje körül, a ruha gazdag, sötétkék redőzetét, a húsos Kisdedet. Ujjaimma! rajzoltam a levegőbe, magam előtt láttam már a képet, a Gyermeket tartó anya szelíd mosolyát s a gőgicsélő' kis jézust, aki majdan megajándékozza az embereket a Krisztus név fájdalmával... Megelevenedett bennem a terv: úgy éreztem, soha' nem látott tudás és készség birtokában vagyok, a sok apró ecsetvonás egyetlen, nagy lendületben forr össze. Töprengve jártam a kert utait. Jól tudiam, hogy nem az első Madonna-kép az, amelyet én festek, tudtam, hogy előttem sokezeren festettek már hasonlót. Az volna a legjobb, ha bölcs és ügyeskezű mesterek útját járnám és hűségesen utánoznám vonalaikat. De' úgy gondoltam akkor, hogy Istennek tetsző feladat volna, ha az ezredilk Madonna mellé megfesteném a magam s csakis a magam ezeregyedik Máriáját. Napokon át gondolkoztam s bár tutadában voltam annak hogy nem helyesen cselekedem: mégis elhatároztam, hogy új formában fogom elkészíteni képem, új módon, amilyen még nem került ki ecset alól. S megnyugtattam magamat, hogy ez nem tekinthető elvetemültségnek. Fra Giuseppe észrevette mégis szándékomat. — Hilarius testvér igen nagy terveket forgat magában, _ mondta egyszer ebéd után, némi gúnnyal, — most is valami új Madonnát akar oltárképül festeni. — Minden igyekezet tetszik az Úrnak, ha jámbor,— vágta el a szavát a jóságos prior úr, aki nem szerette, ha a szavak fegyverével vívtunk. Nem szóltam semmit. Fejemben bizonytalanul kavarogtak a gondolatok, de néha attól féltem: Fra Giuseppenek igaza lesz abban, hogy csak terveim lesznek, erőm azonban hiányozni fog. Forró fejem vérének lázadását megbékítendő, mentem ki a kapun át a közeli faluba. Szép júniusi délután volt. A kék égen felhők futkároztak s a nap vastag árnyékokat dobott a házak elé. Fehér fala volt a házaknak, zöld fák bólogattak az uccán. Biborszínű,
