Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül
— kérdezzük mi. Az, ami még nem az enyém. Ez az ősképlet. S élhetnek emberek évekig egymással boldogan — a szerelmi feszültség még mindég keresi azt, ami nem az Övé. Indulatok, szavak, csókok, vélemények, attitűdök rétegei alatt, lent, mélyen lent. Ha minden ki van bányászva, a csákányütések megszűnnek. A szerelem elszállt. Sigrid Undset már tudja — ő nem a szerelem dicsőítésére jött. Az írónő elindul megkeresni azt az elvet, amely az ősi bestialitást megszelídíti és megoldja. A bestiát lélek-tejjel szelídíteni, az élet villogó zuhatagaiból a nyílt, végtelen tengerekre eljutni, az önzés motorját, az ösztönök vadságát belátással s a dolgokon való felülemelkedéssel szabályozni. KOZMIKUS ÖSZTÖN KRISTIN LAVRANSDATTER A falon túl, ahol minden dolognak értelme, módszere és magyarázata kezdődik Krisztusban, a falon túl Undset még nem jutott. De fejlődésének vonala azok közé sorolják már, akik az egyház szavai szerin „pertinet ad animam ecclésiae" lelkileg az egyházhoz taitoznak. — Sokat gyötrődött, keresett, marcangolta magát ideális célokért, azaz Isten és a pozitív túlvilagi hit nélkül is közelebb volt már talán ebben az időben is a dolgok lényegéhez, mint azok, akik világi előnyökért, díszért, összeköttetésekért stb. stb. osztentatív fejbólintásokkal hangoztatják az egyházba tartozásukat, de talán soha egy pillanatig nem gyötrődnek Krisztusért, nem fizetnek a lélek sötét éjszakáival azért a nagy kiváltságért, amiben részük van, soha egy pillanatra nem gondolnak odaátra és a haláltól félnek, mert valójában csak ügyesen elhelyezkedett nyárspolgások. A ,pertinet ad animam ecclesiae"-ből a „pertinet ad corpus ecclesiae"-be vezetni őt — már csak rövid út. Első, kisebb műveivel egy időbe esik Undsetnek, az embernek viaskodása, keresése. A zseni: teljes félelmetes, szinte sötét pompájában, sokkal később, 1920-ban jelentkezik, amikor a Kristin Lavransdatter írásába kezd. S ugyanekkor — a huszas évek elején — lesz Undset katolikussá. A „Kristin Lavransdatter" a nagy dimenziók útján hömpölyög. A regényben a közönséges emberek közönségesek maradnak s maga a regény nem tudna soha egy pillanatra közönségessé válni azért — ezzel a
