Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Surányi Miklós: A zöld dragonyosok

Boussy úr házában is volt egy tízéves fiúcska, akit szülei falun rejtegettek. Azonkívül vendége is volt, Mr. Servan, egy angol utazó, festőművész, aki a vidéket rajzolgatta.

Ez a három család néha vadászatot rendezett, a szomszédból való nemesekkel kikocsikázott a vidékre és a domboldalakon, aranyos napsütésben, hallgatva a madarak füttyét és a rovarok döngicsélését, csendesen eluzsonnázgatott.

— Majd

csak kibonyolodnak valahogy a dolgok — jegyezte meg Osmond úr, a párisi ügyvéd, aki süket volt ugyan, de annál nagyobb ezermester minden olyan dologban, amely nem kívánta meg, hogy az embernek éles hallása legyén. Ö volt a kis társaság legjobb szakácsa — tizenőtféleképen tudta elkészíteni a fácánmadarat és a szalonkát — de ezenkívül értett az órás, az építész, esztergályos, festő, vésnök és lakatosmesterséghez is és olyan alkalmi költeményeket gyártott, hogy a hölgyek sírva fakadtak a gyönyörűségtől. Egyébként puritán volt és demokrata. A Iá Franklin durva posztóruhában járt, görcsös bottal és vastag cipőben. A gyerekek vén jakobinusnak hívták.

A három család jó barátságban élt egymással és Gilliersné, aki egész nap kötött, hímzett és régi brokátokból tépést csinált, nem egyszer felsóhajtott:

— Jó

nekünk itt lenni!

— Úgy

van! Itt még aránylag a legjobb egész Franciaországban — felelt rá Gilliers úr, aki reggeltőlestig öntözgette, tisztogatta, ojtogatta, nyesegette rózsabokrait és gyümölcsfáit. — Nem bántunk senkit, még a lélegzetünket is visszatartjuk, hogy a csendet meg ne háborítsuk. Meglátjátok, hamarosan jóra fordul minden.

Nem vették észre, hogy a kastély körül árnyak imbolyognak s a kerítésen át tüzes és vizsla szemek