Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Surányi Miklós: A zöld dragonyosok

lesnek be a kertbe. Köröskörül, mint a szentjánosbogarak, úgy villogtak ezek a gyanakvó szemek. A bokrokból, amelyek a Romans felé vezető utat szegélyezték, halk suttogás hallatszott.

— Vájjon

mit titkolóznak ezek a gaz arisztokraták? Miben törik a fejüket? Mit rejteget ez az alamuszi csend?

A tevékeny polgárok orra ellenforradalmat szimatolt. Néha eldördült égy-egy fegyver, csak úgy, ijesztés céljából. Szükséges, hogy örökös rettegésben legyenek a gazfickók, akik véka alá rejtik hazafiatlan meggyőződésüket és pokoli terveket szőnék a felszabadult nép ellen. Halljátok? A kastélyban bűnös tanácskozások folynak.

A földből köröskörül óriás fülek nőttek ki, mint valami sápadt és remegő gombák, amelyek oldalt hajtva fejüket, szőrős homorú belsejükkel a kastélyok felé meredtek és hallgatóztak.

Gilliers úr virágoskertje számára vízvezetéket épített a kertben. A vizet facsöveken vezette szét a kert közepén fúrt kútból. A facsöveket Párisból hozták. A kerítés körül felvillantak a kémlő szemek, a tevékeny polgárok füleiket hegyezték és tajtékozó szájak suttogni kezdték egymásnak:

— Miféle

csövek lehetnek ezek?

— Ágyúcsövek.

— Támadásra

készülnek.

A hír villámgyorsan terjedt el a közeli falvakban és nagy nyugtalanságot keltett. Másnap még szörnyűségesebb mendemonda járta be a vidéket. Valaki Boussy úr kastélya udvarán zöldszínű dragonyos egyenruhát látott. Zöld dragonyos-egyenruhát! És azt is hallották, hogy Boussy úr kiadta a napiparancsot.

— A

gombokat majd magam varrom fel a gallérokra.

Ez több volt a soknál. Zöld dragonyos-ruha! És a