Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül

gyi lakba és tovább mélyül Istenben. Csodálatos tehetségének folytatása az Olav Audunssön négy kötete. Azután egy modern miliőben játszódó konver

tita történetet

ír a „Brennende Busch" és a „Gymnadenia" címekkel megjelent kétkötetes, de egybefüggő regényt. Kritikákban, essayk-ben, fordítások eszközlésével harcol hitéért, példásan vallásos, emberi és jótékony életet él. A francia Jacques Maritainhez hasonlóan Undset egymaga is fő-telepe, tartaléka, vigasza és szellemi központja marad a norvég katolicizmusnak. Élete beosztottan és állandó munkában, magányban és kivételes lelki emelkedettségben, nem sokban marad mögötte alkotótéhetségének csodája mögött.

Már abban a korszakban is, amikor a „Vaaren" (Tavasz) megjelent, Undset rendelkezett egy-két olyan tulajdonsággal, hogy mindenki őbenne látta az irodalom nagy eljövendőjét. A „Marta Oulie", „Boldog kor", „Jenny", „Simonsen" után ez a regénye következett, vele kezdődik a nagy előkészítő korszak, amelyben Undset a saját idejét, világát és kortársait vette szemügyre, amikor beléjük: a modern időkben megnyilvánuló örök emberibe hatolt, minden korok ugyanazon összefüggéseinek szövevényes hálóit bogoztatta s kérlelhetetlen realitással kalapálta ki önmagában sorsok és lelkek soha nem változó modeljeit, hogy egykor aztán fölhasználhassa őket a nagy valóság-álmokban: történeti korokban játszódó epochális regényeiben. A „Tavasz"-ban élő, fejlődő, gyötrődő, összeroskadó, újra és újra feltápászkodó emberek igazak: hideg realitással íródtak, de sorsuk melegségét, nagy belátásokat fakaszt és a felülemelkedő szeretet szempontjaira nevel. Sigrid Undset a szerelemre éhes modern, magányos ember útjáról írt a „Tavasziban is, de a tavasz nem akkor jön el, amikor azt banális íróink, az Undsetnél kevesebbek, örök verkli módjára elzengik, nem a nász boldogságát jelenti. Csak a szenvedések, az emberi életre kirótt kötelező gyötrelmek és vívódások után jön. A leigázott, megbízhatatlan ösztönök s az önző boldogsághajszolás után. Ez az igazi primavera. Sigrid Undset pedig kikerülhetetlenül fejlődik a katolicizmus eszméi felé.

Másik „előkészítő regényének" egyikében Uni Hjelde szegény albérlője személyében jelentkezik ez az új elv: a szenvedés, a hűség és türelem nagy előnye — nagyobb gyönyör benne élni és mélyebben,